Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / Petőfi-különszám - Ruffy Péter: Két nap a végtelenben (Forgatókönyv)
40. kép Korabeli (1846) pesti utcák o (Már egymás mellett haladnak. Petőfi és a részeg kocsis. A könyvek már a költő hóna alatt láthatók. Magának?, útitársnak? vagy a nagy fehér világnak csupán? a költő Karácsonkor cimű verse első három sorát szavalja:) PETŐFI: Énhozzám is benézett a karácson, Tán csak azért, hogy bús orcát is lásson És rajta egy pár reszkető könyüt. (A részeg nem érti, csak mondja a maga mondandóját kapatosán:) KOCSIS: Én Jászberényből jöttem fel a kocsimmal és két szép lovammal, nagyságos uram. (Petőfi nézi, hallgatja, hol előtte, hol mögötte halad.) KOCSIS: S kint hálnak a szép lovaim ebben a hidegben az isten szabad ege alatt. Szerezzen nekem egy istállót nagyságos úr. (Már a Hatvani utcai Jankovich-ház előtt állnak. A részeg motyog változatlanul.) KOCSIS: Állhatnék be a házába, néhány napra csak, nagyságos uram. (A lépcsőn is fölkiséri.) 41. kép Petőfi szobája (A költő kinyitja szobája ajtaját, már csukná be, amikor látja, hogy a kocsis a küszöbig kísérte. Behívná, de a kocsis nem jön be. Megváltozott ábrázattal áll, és nézi a jéghideg, üres, szinte holt szobát. Suhint egyet ostorával. Azután a lépcsőn letámolyog. Most már semmi és senki nincs. Minden hiábavaló. Az egyedüllét tökéletes. Ledől, aludni szeretne. Nem tud. Fázik. Benéz hazahozott könyveinek a lapjai közé. Oda rejtette talán a levelet Júlia? Benéz a szekrénynyílásokba, az ácsolatlan asztalon kutat, az asztalfiókban matat. Semmi. Sehol. Föltépi az ajtót, a hulló hóba kimegy, becsönget Frie- beisz úr főbérlőhöz A háziköntösös kalendáriumkiadót illően köszöntve, megkérdezi:) (Friebeisz, akinek vastagon adósa, köszönésre sem az ajtót.) (Semmi több. Az ajtó már becsukva.) PETŐFI: Távol voltam. Nem kerestek? méltatja, foghegyről válaszol, miközben becsukja FRIEBEISZ: Az a hölgy kereste ... Másodszor már. 42. kép Insert: A MAGYAR NEMZET EZ A NEMZET MÉGIS ÁRVA, MÉGIS RONGYOS, MÉGIS ÉHES, KÖZEL ÁLL AZ ELVESZÉSHEZ. 24
