Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / Petőfi-különszám - Ruffy Péter: Két nap a végtelenben (Forgatókönyv)
RUFFY PÉTER Két nap a végtelenben (Irodalmi forgatókönyv) Insert: Óh, lassan szállj és hosszan énekelj, Haldokló hattyúm, szép emlékezet!... (Petőfi Sándor) 1. kép A régi vonat Néma, kihalt, fagyott táj. A földbe süppedt házak mintha lapulni, rejtekezni akarnának. Hamuszinű felhő. A füst mintha repeszteni akarná a levegőt. Beúszik, bodorodik, játszik, szakadozik, egyik bodra a másikat kergeti. Varjúsereg. A táj, az elvonuló házak sora néptelen, mintha a tereptárgyak egy rég volt élet kőbe, vályogba dermedt emléktárgyai volnának csupán. A nihilnek ebbe a némaságába fütyül be, a szétrepesztés szándékának az erejével a gőzsíp. A kis vonat egyik ablakán föltűnik egy éles, figyelő, rendkívüli szempár. Az arcot teljes nagyságában nem látni még. 2. kép Ingázók vonata A csapzottan fekete táj fölött füstfelhő. Vonatkerekek csattogása. Hasonlók a fasorok, völgyszejletek, dombhajlatok. Csak a szín változott, a hó fehérjéről tavaszi, hajnali feketére váltva? Vagy más, szándékos mélység tátong a kétféle táj között? Időmélység? Végtelen elmúlása, eliramlása valiminek? Mintha ebben a ki nem mozdítható, öröknek tűnő tájban időtlen konoksággal élnének, érvényle- nének a varjak. A tájra rákarcolódnak, a pasztellkép életlenségével, a hajnal derengésével szinte. Nagymaros teraszos házai, a váci oldal Duna-partjának part menti fűzesei, a vonat csattogása/ölgyorsul, s ez a hang, mintha üzenne, mintha korokat hidalna át. 3. kép Falusi utca Ajtócsapódás. A falusi porta léckerítésén függő köcsögök megremegnek. A lefelé lejtő utcában egy férfi menekül. Vagy csupán siet, hogy elérjen valamit? Csak a hátát látni, karjait már nem. Mintha valamit szorítana magához. Nagy tohonya termet. Lengyel bundát visel. Futtában egyszer megáll, jobb lábát érintgeti. Megsebesült? Vagy nehezére esik a futás? 10
