Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 6. szám - SZEMLE - Bata Imre: Németh László: Európai utas
SZEMLE NÉMETH LÁSZLÓ: EURÓPAI UTAS Ha el is veszítettük a Tanú dinamikus szervességét a gyűjteményes kiadás kronológiát és műfajt tisztelő rendjében, az Európai utasban most visszanyertük. A múló idő is nagy rendező. Az is segít megérteni a Németh László-i gondolkodás változatokban diadalmaskodó egységét. Az Európai utas ezt teszi nyilvánvalóvá. Három részre tagolt szerkezet. Az első a históriáé, a második a huszadik századi szellem irodalmi és tudományos változatait vallatja, az utolsó itáliai útijegyzetek — napló — szeszélyes ritmusába köti az összefoglalandót. S az Európai utast megérteni az itáliai útinaplókból kiindulva lehet. Kikapcsolódás az utazás Németh Lászlónak is. Teremtett magány. De míg a többinek — a társasutazás résztvevőinek — kikapcsolódás marad, Németh Lászlónak meditáció. Nem nyughatik a termékeny agy, nyugtalanul keres és kutat a lázas szellem. Neki a táj, a kultúra bőséges asszociációs lehetőség, s hamarosan átkapcsol egy másik utazásra. A magával hozott könyveket lapozza. S utitársai most már csakirizáló homályon át látszanak, csak azokat fogja föl valóságosan, akik a könyveket írták, akikről a könyvek szólnak, melyeket útjára magával hozott. Frobenius, Hérodotosz, Otto, Reinhardt, Kerényi és George. E szerzők és témáik hajszolják most már bele a meditációba, s az foglalkoztatja, amit otthon hagyott, amiről azt hitte, hogy kikapcsolható. Kultúra és mítosz, emberek és istenek bonyolult kapcsolata. Frobenius sorstudománya, Otto görög istenei, Reinhardt Szophoklésze, Kerényi Dionüszosza, George és Ady különbözése. Hérodotoszt helyezi olvasmányai csúcsára. Frobeniusz- szal vitázik, Otto könyve kapcsán a görögség és zsidóság kultúraalkotó szerepét vizslatja. Amit keres, mindenütt csak részben van, egyedül Hérodotosz teljes. A változatok fölött vagy alatt az egészet, az alapot keresi. Ami fölötte van, idea, ami alatta, azaz a közeg mélyén, a belső növésterv, a zászló, amit végig kell vinni az életen. Ma ezt úgy fogalmazhatjuk meg, hogy egy irányát vesztett, széttöredezett világban, a széthulló változatok dimenziójában, az idegenségben meg kell találni az integráló erőt. Ez a magányos Németh László problémája, s úgy ítéli, ez a magyarságé és a modern emberiségé is. A meditáció médiuma: az én és az énre szabott közösség. Szűkösebben a magyarság, tágabban az emberiség. Németh László a széttöredezett világban e három számára keresi az integráló elveket. Az ő tájékozódása, az ő utazása a könyvek világában. A korszellemet akarja megérteni, mert ebben véli az integráló erőt; a megértésben, az önismeretben. Németh László történeti esszéinek sora a görögökkel kezdődik. Hérodotoszra mutatott az itáliai útinapló is. A görögség a modell, a minta. Melyik görögség? A barbárságból éppen kilépett görögség. Szophoklész és Arisztophanész görögsége. Amaz a szertartás és egyéniség harmóniáját, emez a játékot példázza. A magyarság —a nemzet alatti — veheti példának ezt a görögséget. Átlépni a kultúrateremtés fázisába! Hérodotosz naív ereje, a méltó tárgy, isteni tárgyilagosság, lényeglátó ábrázoló erő, hatalmas gyermekség! Ez legyen a példa. S ha Vergiliusról és Horatiusról ejt szót, bennük is a formaadás és alakítás mestereit bámulja. Kövessétek a görögöket, miként ők! És a Róma utódaiból is a magyarságnak, tágabban: a keleteurópai népeknek szól a példa: Róma elbukik, mint realitás, de megmarad, mint eszme. Mert a jelen káosza az összeomlott Európa. Keleteurópaiaknak áhított mintája. De a leomlott realitásból épp itt maradhatnak meg az ideák. Valóság helyett eszme-Európa. Ezért a kora-középkori esszék. A tizenegyedik századról írott, a tizenhatodikat és tizennyolcadikat vallató. Az európai hajnal derengése, a nemzet csírába szökkenése: a kelet-európai születő nemzetek elé beszélt történeti analógia. S a tizenhatodik századi Ariosto is a tizenegyedik századi szellemre üt vissza. Az Orlando Furioso a Roland-énekre. Ariosto ugyanannak a termékeny állapotnak a megszemé- lyesülése, mint Szophoklész vagy Arisztophanész. És Rabelais? Késetten, negyven évesen kezdi fölélni a műveltséget, s épp e késettség okán gátszakító. De ugyanez a teremtő pillanat a tizennyolcadik században. Most a tudományos szellem születik meg. Hume és Kant az emberi szellem határait kutatja. Amannak a megismerő a kutatási tárgya, emez meg a megismerés hogyanjára kíváncsi. A múlt nagy teremtő és kezdeményező pillanatai mindig határhelyzetek voltak. Mint a huszadik század is. A hiten, a vállalkozáson múlik, 178
