Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 6. szám - PETŐFI-ÉV - Martinkó András: Petőfi és Karl Beck
MARTINKÓ ANDRÁS PETŐFI ÉS KARL BECK A két költő kapcsolatának, vagyis inkább csak találkozásának már egész kis irodalma van Gyulai Páltól (1864), Fischer Sándor és Ferenczi Zoltán Petőfi-életrajzán át (1889, ill. 1896) Turóczi-Trotsler Józsefig, Hatvány Lajosig, Kiss József és Pándi Pál kutatásaiig. Általában azonban a kérdés úgy vetődött fel: a bajai születésű (1817), írói pályáját Magyarországon kezdő, majd Németországba vetődő és ott elég jó hírnevet szerző Karl Beck miért kereste a magyar irodalomhoz, mindenekelőtt pedig a Petőfihez visszavezető utat 1845—46-ban, mért kereste a személyes találkozást Petőfivel 1846 májusában, mit kapott és mit szeretett volna kapni Petőfitől, milyen csalódásokkal tért végül vissza (bár nem végleg) második hazájába stb. Hogy Petőfi is kereste-e és miért a Beckkel való szellemi és személyes találkozást, kapott-e és mit kapott Becktől, voltak-e Petőfinek is csalódásai, és ha igen, milyenek a Beckkel való találkozás nyomán — ez a kérdéscsoport meglehetősen háttérbe szorult. A Petőfi- kutatás ugyanis sokáig igyekezett elhárítani még a gondolatát is annak, hogy a világirodalom egyik legnagyobb költője, költői szelleme ráfanyalodott volna olyan középszerű tehetségekre, mint Kari Beck. Még Béranger ún. hatásáról is némi megbocsátó kimagyarázgatással szoktak szólni, mint a korban érthető, de Petőfihez nem eléggé méltó elfogultságról, Vörösmarty, Csokonai természetesen beleillik Petőfi művészi, emberi, eszmei példái közé, és beleillik Heine és V. Hugo, Shakespeare, Schiller, Lenau, Byron és Shelley, még Horatius is, korunknak oly kevés munkát igénylő párhuzamelméletében pedig könnyedén mellésorolhatjuk a 19. század első felének minden nagy költőjét, íróját Puskintól Balzacig. De egy Karl Beck! Különös iróniája az efféle arisztokratikus szemléletnek, hogy Petőfi és Beck kapcsolatában egyetlen tényt fogadtak el némelyek valóságosnak: a János vitéz és Becknek „Jankó, der Rosshirte” című, 1841-től való verses regénye közti közvetlen kapcsolatot. Már-már törvényszerű, hogy éppen ebből a kapcsolatból egy szó sem igaz. A legújabb kutatások viszont — az eszmetörténet, a játszott-látott-olvasott színművek számbavétele, a kritikai kiadás és a monográfia során elháríthatatlan példák, minták, források alapján — olyan helyzetet teremtettek, melyben minden restellkedés, magyarázgatás nélkül felvethető Petőfi tartozása Karl Beck irányában, vagy mint szellemi atyáink eléggé el nem ítélhető pozitivista szóhasználattal mondták: Karl Beck „hatása” Petőfire. E hatás természetesen nem jöhetett volna létre — a két művészi energiatartomány nagyon is nagy különbözősége miatt —, ha Petőfi nem lett volna nyitott a Beckből kiinduló valóságos, de inkább vélt, remélt hatások előtt. E nyitottság okainak rendszere maga is olyan sokrétű, hogy itt még utalni is alig lehet rá. Valamit mégis mutatóba: Petőfiben 1845 őszére igen nagy intenzitással kifejlődik a hazai határokon túllépő európai elismertetés igénye. Aztán: mint Horváth János oly remekül fejtegeti, 1845 őszén Petőfiben erősen hat addigi naiv-népi, dal - és zsánerbázisú költészetével való művészi elégtelenség és tovább — vagy másfelé — lépés igénye. A János vitéz, a Versek első, majd rövide- en (nov. 10.) megjelenő második füzetét ekkortájt kísérő kritikáknak is egyik vezérmotívuma Petőfi 127
