Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 6. szám - HAZAI TÜKÖR - Lakatos Menyhért: Cigányok a fővárosban
meg. A vlasicko rom nagy többsége a peremkerületekben helyezkedett el,ahol nyelvi vagy törzsi rokonai révén a hatóság adminisztratív, letelepedést gátló rendeletéit könnyen ki tudta védeni. Ha ezeknek a putriknak számba venném ideiglenes vagy állandóra bejelentkezett lakóit, itt tapasztalnánk, hogy egy-egy nyolc-tíz négyzetméternyi alapterületű putrira huszonöt,harminc fő esik. A Budapestre település nem hozta meg sem az egyik, sem a másik csoport részére azokat az eredményeket, melyeknek be kellett volna következnie. A korlátok közé szorított vidéki indulatok gyorsan elszabadultak és a nagyvárosi életmód rosszabb irányba sodorta őket. A hátrányos szellemi körülményeik, cigánylétük Budapesten éppúgy meghatározta hovatartozásukat, mint az ország bármelyik részén. Társtalanságuk- ban csak olyan réteg hajlandó befogadni őket, amelyik részükre semmivel sem felemelőbb. A magukkal hozott erkölcsi normák, melyek révén a szexuális prostitúciót megvetették és az a kisebb közösségeken belül szinte bűnnek minősült, a nagyváros forgatagában elvesztették funkcióikat. A pénzszerzési lehetőség felülkerekedett, és csak a perceknek élve, nap mint nap kezdik életüket, minden terv és kilátás nélkül. Hátrányos körülményeiket eddig rossz szociális helyzetük és kulturális elmaradottságuk jellemezte, most még az alkoholizmus, a bűnözés és a prostitúció tetézi. Összegezésül ennél a pontnál megkérdezhetjük,mennyiben változtak meg a Budapesten élő cigányok körülményei, főleg a bevándoroltaké. Erre választ kapunk, ha Budapest utcáin vagy terein kolduló iskolaköteles gyerekeket látjuk, vagy ha a pályaudvarokon, illetve azok környékén, cifra, bőszoknyás asszonyok mellénk szegődnek, és egy húszasért felajánlják magukat. Ugyancsak meggyőznek a lebu- jokban vagy talponállókban maradékbablevesre váró cigányok csoportjai. Ezek a képek híven ábrázolják azokat a kisebb kolóniákat is, melyek menedékházjellegüknél fogva, minden odatartozás nélkül, esténként szállást biztosítanak részükre. MEGTALÁLJUK E BUDAPESTEN IS A CIGÁNYOKKAL SZEMBENI ELŐÍTÉLETEKET? Vannak társadalmak, melyekben az előítélet nemcsak nem megvetett jelenség, hanem bizonyos mértékben tudatosan táplált tény. Az előítéleteket nemcsak faji, hanem származási vagy örökölt tulajdonságnak állítják vagy állították. Ezt a jelenséget alig egy emberöltővel ezelőtt mi sem tagadtuk. Meg voltunk győződve arról, hogy a léha, bűnöző életmódot az utódban éppúgy megtalálhatjuk, mint az elődökben, csupán idő és alkalom kérdése az egész. Ezzel a tudattal igyekeztünk magunkat távoltartani mindazoktól, akiknek fajában vagy családfájukban ezeket a rossz tulajdonságokat megtaláltuk. Ezek az előítéletek a cigányok iránt erősen fönntartották magukat napjainkig, annak ellenére is, hogy a társadalmi rend teljesen ellentéte az előzőnek. Nyílt formájával már csak ritkán találkozunk, és akkor is inkább vidéken, ahol az öntudat még a hagyományokhoz ragaszkodik. A cigány szó hallatára az emberek fejében nem egy biológiailag különböző embertípus jelenik meg, amely bizonyos mértékben csak színre, sokszor még arra sem különbözik a nem cigányoktól, hanem tolvaj, naplopó, hazudozó, lusta, alacsonyabb rendű fajt értenek alatta, akitől szavahjhetetlensége és megbízhatatlansága miatt jó, ha mindenki távoltartja magát. Ezek ellen az előítéletek ellen, bármennyire is idegenek a szocilista társadalmi rendszertől, harcot csak az esetben tudnánk felvenni, ha nyílt formában jelentkeznének. Ez azonban egyre ritkább eset. Ezzel szemben a tudatban vagy tudat alatt, alig változtak valamit az elmúlt huszonöt év során. De hát ezért tettünk a legkevesebbet. Sajnos, a cigányokkal szembeni előítélet nemcsak magyar jelenség, hanem egész Európában találkozunk vele. Csehszlovákiában pl. a cseh értelmező szótár szerint: a „cigány” tolvajlást, csavargást, ha- zudozást jelent. Szlovákul „ciganyity” hazudni. Egy pillanatra sem állíthatjuk, hogy a cigányság között ez a jelenség nem tapasztalható, de ugyanez elmondható vagy megtalálható bármilyen más népcsoporton belül is. Végeredményben ezek emberi tulajdonságok, csak rosszak. A veszély abban van, hogy míg más nemzeteknél embere válogatja, addig a cigányokkal szembeni előítélet egy kalap alá von minden embert, aki cigányt. Az előítéletek romboló hatása, mely a cigányok iránt teljes bizalmatlanságot táplál, nemcsak szociológiai kihatással van, hanem pszichológiai következményeket is von maga után. A cigányok, az irántuk táplált előítéletekkel szemben, mely nyílt vagy burkolt formában jelentkezik, kulturálatlanságuk miatt nem tudják kellőképpen felvenni a harcot, így csak a kisebbségi érzés jelentkezik. 110
