Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 6. szám - HAZAI TÜKÖR - Békés Dezső: „Sikerülni fog, Károly!”
Az újságcikkekből az derül ki, hogy útja a „nehéz embereké”. Találmányát éppen az illetékes gazdasági vezetők részéről több gáncs, rosszindulat, értetlenség fogadta, mint segíteni akarás. Ezzel magyarázható elsősorban, hogy sértődött, gyanakvó, keserű emberré vált, s ma már óvatosan fogadja a jó szándékú közeledést is. Már-már rögeszméje, hogy ha diplomás mérnök lenne, akkor másként tárgyalnának vele, előbbre tartana a sokszögeszterga ügye. A GÉP A Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem gépcsarnoka hatalmas lehet nappali fényben is. De most, hogy csak a mennyezetvilágítás egy része ég, és a mélyárnyékú sarkokban inkább sejti, mint látja az ember a gépmonstrumokat, szinte a végtelenbe tágulnak a falak. Visszhangosan konganak lépéseink, s önkénteienebbül is hallkabbra fogom a szót. Az az érzésem, hogy a fogaskerekek, acéltengelyek hűvös, olajos álmát nem szabad zavarnom. Késő este van. Akik nappal mozgással, élettel töltik meg a csarnokot, ilyenkor már a tanulószobákban, hálótermekben tanyáznak. A laikus szemével nézve a gép éppen olyannak tűnik, mint a többi eszterga. Nehéz is különbséget tenni, hiszen a „teste” — bevallom: nem tudom pontosabban megfogalmazni — tulajdonképpen hagyományos. Amiben eltér, amivel több a mellette sorakozó társainál, az jószerivel beleférne egy tévédobozba. Ám ez a viszonylag kistömegű többlet sokak szerint forradalmi változást hozhat az alkatrészmegmunkálásban. Ettől lesz az eszterga sokszögeszterga, melynek jelentőségéről így írt a Delta című folyóirat 1970 januárjában: „Amikor a kis műhelyben megpillantottuk a Gellért-féle esztergát, a látvány meghökkentő volt. A gép tokmányába fogott munkadarab nem a megszokott módon forgott, hanem különös »táncmozdulatokkal« billegett az esztergakés előtt, majd néhány perc múlva egy ismert háromszög keresztmetszetű tengelyt, a poligonprofilt tartottuk kezünkben ... A Gellért-féle eszterga most hengeres alapanyagból kiindulva, nemcsak az ismert háromszögű keresztmetszetet, hanem a sokszögeket is könnyedén állítja elő .. . Olyan találmányról van szó, melynek exportja tekintélyes nyereséget hozhat népgazdaságunk számára. Az sem közömbös, hogy a sokszögeszterga hazai elterjedése olyan előnyökhöz juttatná gépipari termékeinket, amelyekkel még a külföldi gyártmányok sem kelhetnek versenyre.” A fejtegetést azzal zárja a cikk szerzője, hogy a sokszögeszterga kész, érett találmány. Csupán segítségre van szükség, hogy elindulhasson világhódító útjára. AZ EMBER Gellért Károly otthon érezhetné magát, hiszen itt keresi a kenyerét, itt oktatja a hallgatókat évek óta. Beosztása: műszaki tanácsadó. Mégis magányosnak látom, ahogy a gépébe kapaszkodik. Mintha ez az egy biztos pont volna számára az egész egyetemen. „Kemény fejű székelynek” vallja magát. Erdélyben született, ott tanulta a szakmát is. Lakatos segédlevéllel a zsebében, 1940-ben költözött Miskolcra. Ettől kezdve húsz éven át egyfolytában a Diósgyőri Gépgyárban dolgozott. Azon a szakterületen, mely a találmányra inspirálta: a fogaskerékgyártó üzemben. — Vékonydongájú legény voltam, csak az eszemre alapíthattam. Azok közé sorolom magam, akik nemcsak néznek, hanem látnak is. Mindent megfigyeltem, elraktároztam az agyamban két évtized alatt, mindent, amiről azt gondoltam, hogy később hasznosíthatom. A „látó” ember jól érvényesült. 1949-ben a gyár legfiatalabb művezetője, s ezután újabb rekordok következtek: a legfiatalabb főművezető, majd a legfiatalabb üzemvezető lett. Ő maga ihletnek nevezi azt az állapotot — talán mert kedveli a költészetet, zenét —, melyben a találmány gondolata megfogant. De azt is elismeri, hogy nem véletlenül jutott erre a gondolatra. Hosz- szú évekig vett részt a fogaskerékgyártásban, a kisujjában van a szakma. Egyszerű lakatosmester vagyok — mondogatja minduntalan, ám ezt fenntartással kell fogadni. Kora ifjúságától fogva elolvasott minden keze ügyébe kerülő szakkönyvet, fáradhatatlanul képezte magát. Műszaki intelligenciája ma már messze túlnő az átlagos szakmunkásén. 104
