Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)

1973 / 6. szám - HAZAI TÜKÖR - Hegyes Zoltán: Barlanglakók 1973-ban

adhat el házat a tanács beleegyezése nélkül addig, amíg laknak pinceházban emberek. A tanács ingyen közvetíti az adásvételt. Ennyi kedvezmény ellenére is laknak még emberek a barlangokban!

A házak és a telkek nem olcsók O-n, az árakra erősen panaszkodnak a pinceháziak. Ma még nem mutogatnak a faluban ujjal arra az emberre, aki barlangban lakik, de elejtett megjegyzésekből, félmondatokból arra lehet következtetni, hogy a fennállóháziak egy kicsit lenézik őket. Akinek van, még többet akar, nem tartja magához tartozónak az elesettet, azt, aki ilyen vagy olyan oknál fogva, még mindig szegénynek számít. Az o-i telek- és eladóház-tulajdonosok pedig segíthetnének a domboldalaikon, ha nem vernék fel az árakat. Kár volna, ha a vagyongyűjtés láza elködösítené a szemeket, ha huszonegy barlanglakás miatt ellentétek alakulnának ki ebben a gazdag, egyre eredményesebben dolgozó, szépülő, fejlődőképes községben.

Magyarországon, O-n, 1973-ban még laknak barlangban emberek! Felelős- e ezért a társadalom? Nem! Nem lehet felelős, mert a hetvenhárom éves o-i, egykori barlanglakó néni is így beszél: „ ... Aki akart, az már leköltözött onnan, annyi mindenféle segítséget adnak a pinceházasoknak.”

Mennyit kell fejlődni egy országnak, egy községnek, hogy ne legyenek barlanglakói? Mennyit kell fejlődni az emberi értelemnek ahhoz, hogy egy 1973-ban negyven esztendős, életerős ember igényeit ne elégítse ki a barlang? Nehéz válaszolni erre a két kérdésre. Tény, hogy O-n még eternitcsövek merednek föl a domboldalból, s azok a csövek barlangokba vezetnek, melyekben emberek élnek.

102