Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 6. szám - HAZAI TÜKÖR - Hegyes Zoltán: Barlanglakók 1973-ban
tom, hogy az utolsó három-négy évben az óvodába és az iskolai napközibe járó gyerekek erőteljesebben fejlődnek a többinél. Ez már az egészségesebb táplálkozás, a szervezett testedzés, az állandó tisztaság hatása. A pinceháziakról szólva el kell mondanom, hogy tudok határt húzni a pincében és a fennálló házban lakó emberek életviszonyai közé. Az előbbiek sápadtabbak, viszonylag sok közöttük a hörghurutos, s köztük van a község egyetlen nyilvántartott tüdőbetege is. Az ott lakó gyerekeket eleve veszélyeztetettként kezelem, rájuk több figyelmet fordítok az iskolai vizsgálatok alkalmával.” 4. AKIK MENNÉNEK, DE... Három csoportja van az o.-i pinceházban lakó családoknak. Az alábbiak az elmenők és a biztosan maradók között helyezkednek el. Öt családról van szó, akik ugyan elmennének a pinceházból, de nem tudják, mi módon, mikor, miből, hol, hogyan építkezzenek, vagy vásároljanak. Egy valamiben egységesek csak: annyiban, hogy a „mikor mennek el?” és „miből akarnak építkezni vásárolni?” kérdésekre vagy egyáltalán nem adnak választ, vagy olyan választ adnak, amiből a pinceházból való elvágyódáson kívül semmi konkrétumot nem lehet kiszűrni. Elsőnek közülük K. G.-t keresem fel. Feleségével — Egerben, a pincegazdaságnál takarít a munkás- szállón — 1200 forint a fizetése. Már decemberben beszélgettem vele egyszer. Ő mondta, hogy férje egész novemberben összesen 387 forintot keresett, az ő rendszertelen munkájára nem lehet építeni, nem adna a takarékszövetkezet kölcsönt neki akkor sem, ha a szükséges összeg 10 százalékát valahogy össze is spórolná a maga fizetéséből. De ő sem tudja összegyűjteni, mert három gyerekük van, mind iskolás, mind felső tagozatos, kell rájuk a ruha, fizetni kell utánuk a napköziben. Takarítónői fizetésből nem is lehet három nagy gyereket eltartani — mondtam magamban akkor, decemberben. Később szavahihető emberektől hallottam, hogy a férfi is, az asszony is iszik, egyikőjük sem ura a pénzének, az akaratának se nagyon. Most, második látogatásom alkalmával a férfit találom otthon. Ő az orvos által emlegetett egyetlen tüdőbeteg. Érzem a lélekzésén is, mert hörögve, sípolva szedi a levegőt, Dohányzik, s közben majdnem folyamatosan köhög. — „Mennénk mi innen, persze, hogy mennénk, de miből gyűjtsük össze az indulóalapot? En éjjeliőr vagyok, huszonnégy óra szolgálatom van, negyvennyolc szabad, dolgozhatnék a szezonban, de beteg vagyok, nem tudom csinálni ... A feleségem keresetéből? Kell a gyerekeknek, meg ennivalóra. Nem tudom én, mikor megyünk innen el . . .?” Az egész ember egy csöndes, álmos lemondás. A konyhában beszélgetünk, mely szellőzetlen rossz szagú. A szobában tévét látok, szól a rádió, a tűzhely hideg — délután három óra van —, s mondja a gazda, hogy van mosógépük is, de azt nem látom sehol. Megszámolom a fekhelyeket — eggyel kevesebb van belőlük a két helyiségben, mint ahány tagú a család. Az udvaron nyolc tyúkot számolok meg; és van egy dúcravaló galamb is. K.G. nem tudja, hogy mikor költözik el a pinceházból. Nem is tudhatja. Nemcsak azért, mert beteg, és keveset tud dolgozni, hanem mert felelőtlen embernek ismerik az egész faluban, olyannak, aki elissza a pénzét a családja elől. Felesége ugyan nem iszik annyit, mint ő, de ő is a pohár fenekére néz időnként. Belőlük az emberi tartás hiányzik ahhoz, hogy valaha is kimeneküljenek a pinceházból. Ki- mennek-e egyáltalán, vagy ott öregszenek meg? Senki sem tudja. Ők sem. * A pinceház, melyben K.J. lakik, kívülről a lakatlanság látszatát kelti. Az ajtóról az utolsó festékszemcse is lekopott, az ablaküveget egy pléh- és egy vászondarab helyettesíti. Míg meg nem mondták a szomszédok, hogy ott emberek laknak, sokszor elmentem a ház előtt: nem gondoltam, hogy ilyen elhanyagolt környezetben is élhet valaki. Amikor belépek, K. J. televíziót néz. A tévén kívül is van néhány meglepő elektromos használati eszköz a szobában, így saját kezűleg összebarkácsolt erősítő — kis túlzással hangfalnak is lehetne nevezni — nagy táskarádió, magnetofon, lemezjátszó. Ezen kívül riasztó képet nyújt a helyiség — két 94
