Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 6. szám - HAZAI TÜKÖR - Hegyes Zoltán: Barlanglakók 1973-ban
F. L.-né határozottan, nyíltan beszélt, nem is illik megjegyzés mondanivalójához, már csak azért sem, mert az o.-i ház-és telekárakra vissza kell térni majd ebben az írásban. Visszaindulok a tanács felé. alkonyodik, de betérek még egy pinceházba... * Zs. J., a gazda a ház előtt beszélget egy ismerősével. Nemrég jött a városból, munkahelyéről. Fiatal, tömzsi szőke ember, szívesen beljebb invitál. A meleg konyhában egy egyszemélyes rekamié, Zs. J. édesanyjának a fekhelye, aki itt, ebben a pinceházban született 1919-ben. A házat a gazda nagyapja, M. A. vágta a domboldalba. Az az M. A., aki élete kilencvenegy évében száznál is több pinceházat vágott O.-on és a környékben. A Jövendőnk c. hetilap 1959. október 11. számában szépen írt róla Nádasdi Péter. Az o.-i pinceházi emberek sorsáról, egykori életéről is sokat elmond az az öreg párról, a mellékelt fénykép, amely valójában az egyetlen, ami M A.-ról fennmaradt... — ,,Van nekünk mindenünk, ami a jól felszerelt háztartáshoz, a rendes élethez kell — kezdi a beszélgetést Zs. J. Mosógép, gáztűzhely, rezsó, vasaló kettő is, televízió, rádió. Csak hát még pinceházban lakunk .. . Hatvanhatban nősültem, azóta takarékoskodunk a házra: egy gyerekünk van, négyéves, oda van az óvodában. A feleségem Egerben, a B. V.-nál dolgozik, lakköntő, ezerhat az átlagkeresete. Az enyém az Ö. V.-nál úgy kettőezerkettő, de a múlt hónapban kétezerki lencet kaptam. Jobb volt az anyagellátás. Több, mint 30 000 forintunk van, megvan a telkünk, az idén kiássuk és megépítjük az alapot. Ha egy jó év múlva erre jár, minket már nem talál itt!” Amikor Zs. J.-ról érdeklődtem a tanácselnöktől, így szólt: ,,Ő az, akin legjobban csodálkozunk. Jól keresnek a feleségével. Önkéntes rendőr, a községi népi ellenőrzési csoport vezetője, de ezen kívül is van még egy-két megbízatása. ... és mégis pinceházban él, még ma is! Nem értjük, mert nem anyagi okai vannak annak, hogy még nem jöttek el onnan.” Úgy érzem, én értem, hogy miért lakik még mindig pinceházban Zs. J. A harmincegy éves fiatalember becsületes munkájával, józan életével tekintélyt vívott ki magának a faluban, így pinceházi lakosként is. Házterveket mutatott, úgy látom, olyan házat akar építeni, amely külsejében-belsejében példája lesz annak a szívós szorgalomnak, amellyel fiatalon nevet, tekintélyt szerzett magának O.-on. Bizonynyal megépíti azt a házat, mely nemcsak lakóház lesz, hanem egy szorgalmas emberpár munkájának szobra is. A négy család — B.-ék, Sz.-ék, F.-ék, Zs.-ék — egy-két éven belül elköltöznek a pinceházból, építenek. Egy elkülönült csoportot alkotnak már ma is a pinceháziak között, olyan csoportot, amelyre a szívós takarékosság, a folyamatos munkaviszony, a modernebb lakásberendezés a jellemző. O. huszonegy pinceházban lakó családja közül viszont ők csak négyen vannak, nem egészen húsz százalékot tesz a számuk. A többi tizenhét családot ismét két csoportra lehet osztani ... 3. VÉLEMÉNYEK Idős bácsit szólítok meg az utcán. A bemutatkozás után óvatosan, szimatolok a levegőbe: O. bortermelő község, itt mindenki bort iszik minden nap, nem szeretném, ha a rögtönzött véleményt is az diktálná. A bácsi nem ittas, és szívesen beszél: ,, ...trehány emberek azok, kérem! Isznak, itt töltik a napjukat—int a presszó felé —, némely része nem is dolgozik, itt-ott kapál, vagy rakodik a teherautón, ha valaki építkezik. Ha nem dolgoznak, nincs is pénz rá, hogy fennálló házat vegyenek, vagy építsenek. Én azt mondom, hogy aki még ott lakik — ott laktam negyven évig én is —, az csak saját maga miatt lakik ott!” Egy idős nénit is megkérdezek. ........hetvenhárom éves vagyok én, édes fiam, ott neveltem fel négy gyereket, de már mindnek van maga háza, engem is elhoztak onnan. Fürdőszoba, parketta a szobában, van ebben a faluban minden, itt meg lehet élni, ha valaki tud a pénzével bánni, meg rendesen dolgozik. Aki akart, az már leköltözött onnan, annyi mindenféle segítséget adnak a pinceházasoknak.” Az utcán negyven körüli, szemmel láthatóan munkásember közeledik. Vele is szóba elegyedek. 92
