Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 6. szám - HAZAI TÜKÖR - Székelyhídi Ágoston: Tükrök között (Egy országos szociográfiai pályázatról)
— különösen a bizalmas levelek — azt is megfogalmazták, hogy ezek a tényekre támaszkodó, személyes tapasztalatokkal hitelesített dokumentumok mintegy a határozatok és az intézkedések eleven társadalmi ellenőrzésének szerepét töltötték be. Lenin tehát az előkészítés és az ellenőrzés kettős szerepét szánta a társadalomkutatásnak. Benne annak az ábrázolási módszernek is, amelyet mi szociográfiának nevezünk. Ha előkészítésről és ellenőrzésről beszélünk, tények gyűjtéséről, jelenségek leírásáról, minősítéséről, következtetésről, alternatívák kidolgozásáról, bírálatról, cáfolatról, érvelésről is szólunk. Úgy azonban, hogy ezek a részszerepek valamelyik szélesebb és teljesebb szerepbe torkollnak. Vajon szegényítésnek, korlátozásnak számít ez? Inkább történelmi és esztétikai sajátosságnak, mely a marxista történelemfölfogáshoz és a szocialista társadalom természetéhez igazodik. A történelmet meghatározott mozgások és változások folyamatának látja, a szocialista társadalomban meg a tervszerű, tudatos és eredményes emberi cselekvés lehetőségét és formáját tartja alapvetőnek. A szociográfiai ábrázolást és gondolkozást nálunk főleg az jellemzi, hogy a változás és a változtatás elvére épít, a haladás és a fejlődés alternatíváit keresi. Ha bírál, ha leleplez, ha vádol, ha támad, ha tagad: negatív szerepét is pozitív értékek és célok szolgálatába állítja. Éppen így és csakis így ízelődik közvetlenül és szervesen a társadalmi gyakorlathoz. Többek közt a gazdasági és politikai tervezéshez, döntéshez, irányításhoz. De miért ez a kitekintés, amikor csupán egy folyóirat pályázatára érkezett művekről készülök beszámolni? Úgy gondolom, akkor járok el helyesen, ha a műveket és a pályázat meghirdetését nem választom el a Forrástól, továbbá a mai magyar szociográfiai gondolkozás egyik példás műhelyétől, a Bács-Kjskun megyei műhelytől. Magyarországnak ezen a homokkal borított, tanyákkal szabdalt vidékén az átlagosnál sokkal több, sokkal szívósabb akadály nehezítette és nehezíti a gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődést. Az irányításnak olyan eszközöket kellett keresnie, melyek képesek együtt kezelni az általános célokat és a helyi sajátosságokat. Ilyen eszközül választották a társadalomkutatást is; közelebbről a szociológiát és a szociográfiát. Már az 1960-as évektől fokozatosan beépítették a társadalomkutatást, a társadalomábrázolást a tervezési és az irányítási tevékenységbe. Létrehozták, és mind határozottabban a szociográfiai gondolkozás és publikálás műhelyévé, fórumává emelték a Forrást. Mindez úgy történt, hogy az irodalom, a szociográfiai munka, a folyóirat-szerkesztés egyetlen pillanatig sem került a puszta eszköz megalázó helyzetébe. Ellenkezőleg. Hangsúlyozva és bizonyítva társadalmi szerepét, napról napra emelhette és emelte társadalmi rangját. Kecskeméten mihamar megteremtették a szociográfiai irodalom önállósulásának lehetőségeit. Jól tudva, hogy ez a megismerési és ábrázolási mód annál több szellemi és gyakorlati hasznot hajt, minél teljesebbé, kimunkáltabbá, sokoldalúbbá válik önmagában. Hadd említsem meg ennek talán legtisztább bizonyítékát és eredményét. Miközben a homoki földművelés, a tanyás gazdálkodás, az élelmiszeripar-telepítés és a városiasodás gyakorlati feladataival birkózott a város és a megye, párhuzamosan jelentek meg a tanyarendszerrel, a homoki gazdálkodással, az iparosodással és a városiasodással foglalkozó szociológiai és szociográfiai monográfiák, riportkötetek. Ugyanakkor megrendezték Kecskeméten az első országos szociográfiai konferenciát, és az első országos tanyavitát. Jól járt így a megye is, az irányítás is, a társadalmi gondolkozás is, az irodalom is. Ennek a kölcsönösségnek, ennek a folyamatnak része és kifejezője a Forrás által meghirdetett pályázat. 2. A szociográfiai alkotások társadalmi szerepét is kibontakozó, változó folyamatnak kell elképzelnünk. Olyan eleven működési rendszernek, ahol kiegészíti, folytatja, erősíti, teljessé teszi egymást az egyszerű jelzés, a figyelmeztető párhuzam, az elmélyült elemzés, az alternatívákat fölrajzoló javaslat, s még az érzelmeket, indulatokat kavaró kurta helyzetrajz is. Mindnek helye és értéke van abban az ívben, mely az odafigyeléstől a megváltoztatásig tart. Csak az a jelzés, az az indulat, az az elemzés hiteles legyen ! Ha előbb így mérlegeljük a Forrás-pályázatra beérkezett 31 művet, értékek sorát fedezhetjük föl. Országos pályázatról lévén szó, indokolt néhány vonással megrajzolni a társadalmi egységek vázlatos térképét. Ezúttal az arányok nyomán. A pályaművek közül 16 ábrázolja a falu, 10 a város, 13 a mező- gazdasági, 9 az ipari munka világát. Kérdéseket feszeget, ütközéseket és ellentéteket mutat be vala85
