Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 1. szám - PETŐFI-ÉV - Sütő József: „Hortobágyi kocsmárosné angyalom!”
körülmény, hogy Bacsó János kecskeméti diák volt, akit 1843. június 29-én szenteltek pappá, s így „1843 elején Petőfi kecskeméti színészkedése és Bacsó utolsó tanulmányi ideje" egybeesett (i. m. 300), tehát neki a költőt legalább látásból feltétlenül ismernie kellett, hiszen az „gyakran bejárt” a kollégiumba, a diákság „apraja-nagyja” viszont járt a színházba Petőfit látni és hallgatni. Bacsó elbeszélése pedig úgy tünteti fel, hogy „belép egy fiatal, diáknak látszó úriember", tehát addig általa sohsem látott idegen, s később is így szól róla: „az ismeretlen arca lángbaborult.” Valóban ez a körülmény szólhatna leginkább Bacsó János által elbeszélt történet hitele ellen. Ha azonban ennek a kritikus évnek Bacsó életében közelebbről utánanézünk, érdekes adatokra bukkanunk. Talán itt lesz célszerű pár szót szólni magáról Bacsó Jánosról. A költői hajlamú ságvári református lelkész neve annak a négy levélnek a révén vált ismeretessé a Petőfi-irodalomban, melyet a költő 1845-ben és 1848-ban írt hozzá. Bacsónak két verse is jelent meg az Életképekben 1848-ban (Búmat elzengeni, Riadó). 1818-ban született Kiskunhalason egyszerű földműves családból. A halasi gimnázium elvégzése után Kecskemétre kerül a „főiskolára”. 1835/36 —1840/41-ig elvégzi a bölcsészetet, a jogot és a teológiát (2 —2 év). Itt is kiváló diák. Az 1837/38. tanévben a beteg Báthori István professzor helyett mint „primi anni jurista” (első éves jogász) correpetitorként Theologia Synopticát ad elő évfolyamtársainak. Az 1841/42. tanévben pedig abban a kitüntetésben részesül, hogy mint az iskola „pályát végzett” növendéke ő a kollégium szeniora és a legfelsőbb grammatikai osztályok (3. és 4.) praeceptora (tanítója). A kérdéses 1842/43. tanévben azonban sem a kollégiumi nyilvántartásokban nem szerepel a neve, sem az egyháztanács 1842. okt. 16-i jegyzőkönyve, mely a következő tanév „stipendiátusai, az eklézsia által ingyen élelmezettek’névsorát tartalmazza, nem említi. Semmi nyoma annak, hogy a kollégium „pályát végzett" Kecskeméten tartózkodó diákjai között lenne. Szeniori helyén akkor már Tordai Istvánt találjuk. Hogy Bacsó nem volt ez időben Kecskeméten, ezt támogatja Szuper Károly színész naplója is. Szuper szintén halasi származású, ki midőn megérkezik társulatával Kecskemétre, így ír: „Most időmet többnyire a diákok körében töltöm, mert köztük sok iskolatársam van. Itt van Hartmann Pali, egyik legjobb barátom, Bikádi Jani, gyermekkori pajtásom, továbbá Tatay Béni, Vesenyi Jóska stb. Gyakran eljárok Petőfivel a kollégiumba” (Sz. K. naplója. 1889, 20 — 21), Ha a kollégiumban nagy tekintélynek örvendő Bacsó János, ki Szupernél két évvel járt feljebb Halason, ott volna Kecskeméten, biztos, hogy nem hallgatná el. Bacsó János tehát mint „pályát végzett”, de még pappá nem szentelt diák valahol „rektorián” töltheti ezt a tanévet akár mint rektor (tanító), akár mint praeceptor (segédtanító), és csak ennek a tanítóságnak a leteltével lesz „papi segéd” 1843. jún. 29-én. A kollégium rektoriákra vonatkozó iratai rendkívül hiányosak, így közelebbi tartózkodási helyét megállapítani nem lehet. Ezek szerint tehát Bacsó Petőfivel Kecskeméten, midőn az mint színész fellépett, vagy a kollégiumba bejárt, nem találkozhatott, ismeretség köztük nem kezdődhetett, mint az ÖM VII. kötete feltételezi. így Bacsó János nem „lódít” (Hatvány kedvelt kifejezése egyes, Petőfire vonatkozó adatok közlőivel szemben), midőn emlékezésében úgy szerepelteti a Kecskemétről távozó Petőfit, mint előtte, látásból „ismeretlent”. De Hatvány legfőbb érve amellett, hogy Bacsó nem énekelhette a Hortobágyi kocsmárosné-t 1843 áprilisában, mivel az nyomtatásban csak 1843. április 30-án 55
