Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 4-5. szám - JEGYZET - Ablonczy László: Beszélgetés Vass Lajossal
JEGYZET ABLONCZY LÁSZLÓ HOGY FÉNYESEDJENEK A LELKEK... BESZÉLGETÉS VASS LAJOSSAL Poroszló nagyközség a Tisza mentén fekszik. Régen polgárosult, a falu közösségi emlékezete elhomályosult, hagyományát elhagyta. S ha meg is szűntek a guzsalyosok, s a csárdajáró nagy titkokat tudó pusztai emberek is elhaltak vagy elkerülték a falut, a szülői házban esténként megelevenedett a múlt. Az édesapa vállára vette kicsi legénykéjét, s a népdalok szépségét közelitő katonadalokat és hortobágyi pásztornótákat énekelt altatónótaként. Gulyásokról, számadókról, ivóbeli vidám pillanatokról szólt az ének, s a kiszáradt, szikmarta földekről, ahonnan hiába hangzott fel a szegény ember fohásza... Sosem feledhető emlékek ezek Vass Lajosban, mint ahogy az általános iskolából való keserűségei is egy életre elkísérik. Az idő általában megszépíti az emlékezést, ő sok mindent mégse tud kitörölni múltjából. A polgári iskola megalázó pillanatait például, amikor egynémely vitézi címmel vagy anélkül gőgösködő tanára „hülye”, „állat”, „barom” jelzővel illette rendszeresen a parasztgyerekeket. Hamari menekvésre lett volna mód: a sárospataki tehetségkutató versenyen holtversenyben az első helyen végzett, s már pataki gimnazistának tudhatta magát Harsányi István osztályában. Különböző alapok és adományok ingyenessé tették volna az iskolázást, ám az apai szigorúság és önérzet döntött: kö- nyöradományt nem fogad el. S egy hét múltán visszaérkezett a polgári iskolába, ahol egyik tanára gúnyolódva üdvözölte társai előtt: „Visszajött a guminázista.” Ezért szinte menekvésként a felnőtt életre készülődött, hogy apja kemény földműves életét folytatja. Egy nehéz átdolgozott nyári napon sóhajtásszerűen jött ki belőle: „Már csak két év az iskola. Milyen jó lesz azután! Aztán járhatok apámmal dolgoni.” A természet, a föld, a munka szeretete éltető és megtartó erőnek tűnt a megalázó világban. Aztán bátorításra, a derék pedagógus szavára a Debreceni Református Tanítóképzőbe jelentkezett. Mert ez volt a legközelebb. S ekkortól a zene életének részévé vált. Küldetéssé. 158
