Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 4-5. szám - NÉP - TÁJ - HAGYOMÁNY - Nagy Czirok László: Csokonai- és Petőfi-emlékek a Kiskunságban
NAGY CZIROK LÁSZLÓ CSÖKÖN Al- ÉS PETŐFI-EMLÉKEK A KISKUNSÁGBAN Legtöbb monda él még a magyar nép ajkán Mátyás királyról. Ezek a mondák azonban országosan ismertek. Régi nagyjaink közül a Kiskunság népe a Csokonai- és Petőfi-emlékeket őrizgeti leghívebben. * 1795-ben Csokonai legációban járt Halason, hogy a ref. egyház jeles papját — később püspökét — kisegítse a húsvéti ünnepek alkalmából. A város főbírája, egyúttal főkurátora, Péter István meghívta őt vacsorára több más kimagasló személlyel együtt. A hosszú úton Csokonai megéhezett. A vendégek többsége még javában vacsoráit, amikor Csokonai már villájával a csontokat turkálta a tányérban. A főkurátor ez alkalommal a város edényeiben tálaltatott. A tányérok fenekén ott ékeskedett a gölöncsérek égette három betű: K. H. V. (Kun Halas városa). A főbíró azt kérdezte a neki igen megtetszett legátustól: — Tudja-e, legátus úr, hogy mit jelent a tányér fenekén az a három bötű: K. H. V.? — Hogyne tudnám! — válaszol Csokonai. — Az a három betű azt teszi: Kevés hús volt. A főbíró szellemesen replikáz az érdekesen tréfás válaszra: 138
