Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)

1973 / 4-5. szám - NÉP - TÁJ - HAGYOMÁNY - Henkey Gyula: Kalocsa és környéke lakosságának embertani vizsgálata (A szerző fotóival)

Ordas

Foktő

15.5%

13.0%

Szakmar

Miske

6.5%

6-6%

A pamíri típus átlagos előfordulása 5.5%, de Fajszon (15%), Dunaszentbenedeken (11.0%) és Drágszélen (6.9%) gyakorisága jelentős. A honfoglalók között a második helyen van; a hazánkba beköltözött besenyőknek, kunoknak és jászoknak egyaránt fontos összetevője volt. Bartucz 1939-ben még a turanid típus altípusaként említette, önálló típusként Lipták Pál vezette be a magyar szakirodalomba. A termet nagyközepes vagy magas, rövid fejjelző mellett a fej középhosszú, széles, az arc kevésbé széles és kissé magasabb, mint a turani- doknál, az orrhát egyenes vagy enyhén domború, a hajszín sötét, a szemszín barna vagy zöldes (15., 16., 17. kép).

Az alpi (25. kép) és a lapponoid (24. kép) típus együtt három községben a második helyen áll (Úszód 14%, Bátya 13.5%, Géderlak 12.0%). Mindkettőre a rövid fejjelző, a fej és az arc lekerekített formái, a homorú orrhát és a sötét haj- és szemszín a jellemző. A különbség a két típus között, hogy az alpi típus kisközepes-közepes termetű, arca, álla középmagas; míg a lapponoidok alacsony-kisközepes termetűek, arcuk és álluk alacsony. Más típusokkal való keveredés esetén a hasonló jellegek miatta két típus Kalocsa környékén határozottan nem választható el egymástól. Fontos jelenség, hogy az alpi és a lapponoid jellegek 80%-át nőkön észleltem. Az alpi típus előfordulása hazánkban a bronzkor óta jelentős és számuk a kelták temetőiben is számottevő. A lapponoidok kis számban mutathatók ki a honfoglalók között és néhány avarkori temetőben. Valószínűleg finnugor eredetre vezethetők vissza. A mai lakosságnál eddig kizárólag folyómenti községekben mutathatók ki említésre méltó százalékban (Tápé, Úszód, Géderlak, Bátya, Szeremle).

A dinári típusra a magas termet, rövid jelző mellett középhosszú, széles fej a jellemző, az arc enyhén széles-középszéles, igen magas, az orrhát erősen kiemelkedő, domború, az áll magas, a nyakszirt pedig lapos (21., 22. kép). Előfordulása Dusnokon (11.0%), Homok- mégyen (10.0%), Bátyán (8%) és Ordason (7.0%) számottevő, 80%-ban férfiakon észlelhető. A dinári típus elsősorban Bosznia, Dalmácia és Montenegró őslakóira, az illírekre volt jellemző, de gyakori volt a trákok között is. Valószínűleg kimutatható lesz egy keleti eredetű változata is, mert hazánk szarmata temetőiben jelentős a dinári jellegek előfordulása és a jász eredetű községekben napjainkban is gyakori.

A ritkábban előforduló típusokról csak röviden emlékezem meg. A keletbalti típus termete kisközépes-közepes, orra homorú, haja sötétszőke, szeme világos (20. kép). A finn és a szláv népek ősi eleme, Lipták a honfoglaló magyarok között 4%-ban mutatja ki. Átlagos előfordulás Kalocsa környékén 3%, a leggyakoribb Miskén (8.2%). A keleti mediterrán és mediterrán jellegek csak Dunapatajon észlelhetők nagyobb számban (9. 1%). Jellemző a közepes fejjelző és hazánkban a legsötétebb szem, haj és főleg bőrszín, a test- magasság, valamint a fej és arc méretei típusonként és változatonként többé-kevésbé eltérőek. Túlnyomóan keleti mediterrán típusú egyén turanid keveredéssel a 23. számú képen látható, hasonló helyi forma a közép-ázsiai. türkmének között gyakori. A mongolidok előfordulása 1% körül van, arányuk Dusnokon, Fajszon és Dunaszentbenedeken a legnagyobb (2 — 2%). Egységesen csak a lapos arc, az alacsony orrhát és a sötét haj- és szemszín jellemző rájuk. Az ősi germán és szláv népeknél gyakori északi típus magas termetű, igen hosszú, középszéles fejű, középszéles, magas arcú, szőke, kék szemű és ,,rózsás-fehér” bőrű. Előfordulása csak 0,5%; még enyhén kevert képviselőjét sem tudom Kalocsa környékéről bemutatni. A magas, szőke, kék szemű, széles arcú cromagnoid típus még ritkább (0.1%). A honfoglalók ugoros elemeire elsődlegesen jellemző uráli (europoszibirid) típus előfordulása százalékban szinte ki sem fejezhető. A 24. sz. képen látható nő széles, magas, enyhén lapos arcával, aránylag alacsony homlokával és néhány további jelleggével emlékeztet e típusra, de ez véletlen jellegkombináció eredménye is lehet.

Az egyes típusok átmeneti és kevert formái az európai országok lakosságának jelentős részénél észlelhetők. A 11., 12., 13. és 14. sz. képein a turanid és a pamíri típus azon átmeneti formái láthatók, melyek honfoglaló őseink koponyáinak jelentős részén kimutathatók.

132