Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 1. szám - Veres Péter: Kiadatlan jegyzetek
VERES PÉTER Kiadatlan jegyzetek MACAULAY Macaulaytól Anglia történetét böngészgetem. Érdekesek ezek az angolok a maguk furcsa dinasztizmusával. Kész anakronizmus. Mégis itt egy sok száz éves uralomban tapasztalt uralkodó osztály uralmi szempontjairól van szó. Ok jól látják, hogy a késői római császárságban, Bizáncban, az ozmánoknál és mindenütt, ahol a legfőbb úr, a „szuverén” a tegnapi katonacimboráktól függ, még ha istenné nyilvánítják is, mégiscsak megbukik, vagy megölik, és vele bukik a rendszer is, esetleg az uralkodó osztály is. Jobb tehát az örökölt királyság. Csakhogy a buta és gonosz királyok (hogy ilyenek ne szülessenek, arra nincs orvosság) így sok kárt tehetnének nemcsak a dinasztiának, hanem az uralkodó osztálynak is, tehát nem kell rájuk bízni semmit, vagy igen keveset. így a miniszterek, ha baj van, buknak, s a király — és vele a rend — marad. És ha nagyon nagy baj lenne — mondjuk a forradalom fenyegetne —, akkor jó ott az a szunyókáló oroszlán — a király —, mert átveheti a hatalmat, és kihirdetheti a diktatúrát bármely pillanatban. De hiába minden, mert a világbirodalom csak szétfoszlik, s a király megmarad az angoloknak házi használatra — ki tudja meddig. H. G. Wellsék még a nacionalizmust is csak királlyal tudták elképzelni Angliában. No! * Sokszor elmondtuk már, hogy rettenetes volt a magyar nemzet története. Igaz, rettenetes volt, de elsősorban azért, mert külső ellenségek, németek, törökök, tatárok pusztították a magyart. Ha azonban elolvasom Macaulaytól Anglia történetét a XVII. és XVIII. században — nem is beszélve az azt megelőző korszakokról, főleg a polgárháborúkról —, azt kell mondanom: a magyar nemzet történetében vannak lázadások, forradalmak, de olyan borzalmas kegyetlenségek és igazságtalanságok magyarok és magyarok között, mint angolok és angolok, skótok és skótok, aztán angolok és skótok, majd angolok és írek között, a mi történelmünkben alig találhatók. A „jogász” Anglia, az „alkotmányos” Anglia e „jus- tismord”-jai minden magyar képzeletet felülmúlnak. Nemcsak az áldozatok számában — hiszen Lépes György és Szapolyai rettenetes gyilkolást vittek véghez nálunk is —, hanem az ítélkezések és a kegyetlenség formáiban, s hozzá még korrupcióban is. Rothadt világ, aljas királyok, Stuart Károlyok és Jakabok! Megáll az ember esze: hogyan volt ez lehetséges, és hogyan lehetnek ilyen aljas, gonosz és buta emberek a világon. Elképesztő, hogy ezek az angol és skót felekezetek — anglikánok, presbiteriá- nus kálvinisták, kvékerek, anabaptisták, independensek — micsoda rettenetes düh3
