Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)

1973 / 4-5. szám - Dávid András: A délszláv epikus énekhagyomány magyar hőseiről (A versek Nagy László, Dávid András és Kiss Károly fordításai)

Ráfelel a jó Kraljevic Marko: „Bolondul szólsz, budai királyné!

Nem lennék én Budavár lakója,

Akkor se, ha felét nekem adnád,

S lányok közül a legszebbet adnád. Budavárnak fele minek nékem,

Mikor benne török vacsorázik,

Minek nékem lányok közt a legszebb, Már anyjánál török udvarolja,

Minek nékem a budai forrás,

Ha a török lovát ott itatja!

Hála néked, budai királyné!”

NAGY LÁSZLÓ FORDÍTÁSA

2.

LAUS KIRÁLY KOMASÁGA

Magasra nőtt ím a babér Dubrovnik város közepén. Összeültek mind az urak,

És tanácskozásba fogtak:

Mint fogadják Laus királyt. Kinek legszebb palotája,

Kinek legszebb a kedvese, Király ott fog vacsorázni, Kedvessel éjt éjszakázni.

Ekkor aztán talpra szöktek,

És Pavlera tekintettek:

Pavle palotája legszebb,

Pavle kedvese is legszebb; Király ott fog vacsorázni, Kedvessel éjt éjszakázni.

Hogy ezt hallá ifjú Pavle, Lovát kedvetlen nyergeli,

Útját haza felé veszi.

Kedvese messziről látja,

Elé, ifjú, kisétáló.

Jó lovát tőle fogadja,

S Pavlehoz imigyen szála:

„Mi szegte kedved, jó Pavle? Lovaglás fárasztott-é el7" Kedvetlen Pavle fölfelel: „Lovaglás nem fárasztott el." „Avagy tán várat vesztettél?” „Sem várat nem veszítettünk. Rosszkor születtél ily szépnek! Király itt fog vacsorázni,