Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 4-5. szám - Létay Lajos: Versek
IFJÚSÁG Szájon csókolta, nem bírta tovább, nem bírta már, míg kapualjba érnek, míg felpattintják végre a szobát — a haza-út ma csillagmesszeség lett. A távolba néztem el hirtelen, megértőén. Hallgatva, miként kattan rozsdállva már egy zár a szívemen. Egy régi zár — maholnap nyithatatlan. HAZAFELÉ Mint a kötéltáncos az egyszál kötélen, lépek a napverte, ötujjnyi ösvényen. yobb felöl a völgyben tavaszi vetések, bal kéz felé várost látok, ha lenézek. Szikrázó-hullámzó nagy tenger alattam, ölében születtem, karjában maradtam. — Megyek az ösvényen boldog szédületben: hazafelé hullok, akármerre essem.
/
