Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 3. szám - JEGYZET - Tamási Áron kiadatlan írása (Bevezeti Ablonczy László)
kai, mert a vénlányok, hogy Móka előtt kedvező színben tűnjenek, durván nem akarnak erőszakoskodni Mókával. Amikor Móka eltűnik, akkor farkasszemet nézzenek; s meggyőződvén, hogy Móka csakugyan elment, csak akkor lökjék be Magdót a házba. 13. Amikor kidobják Magdót az ablakon, akkor nemcsak üldözött, hanem női szépségében boldog is a holdvilágos szabadságban, mert feszíti a szerelem. Ebből a női virágzásból fakad az áhítat, amikor fohászkodik. Úgy legyen öltözve, a párnája és pokróca is színes legyen, hogy a kinyílt nőiségével fizikailag is játszani tudjon: ha távolabb van Mókától, süssön és csábítson; ha Móka közeledik hozzá, szemérmességbe bújjon. 14. Ha lehetséges. Móka inkább csak a tornác fájáig jöjjön le; tegye magát huncutul, hogy le akar esni, mire Magdó segítségére ugrik. így ér össze a kezük (s ami legtöbb) a fejét is cirógatásra eléri Móka. Ez a szerelmi érintkezés olyan, mintha Móka magához akarná emelni a magasba. 15. Lukács, amikor szerelmi vallomásra jön, ne vigye túlzásba a settenkedést. Jobb, ha a rózsát is a kezében hozza, mint a kabátja alatt, hiszen nem tolvaj módra jön, hanem elszánta magát arra, amire a szíve küldte. Ne legyen szerencsétlen, esett ember, hanem kitisztult szívű férfi. Ne menjen a tornácra, hanem alulról valljon szerelmet; fizikai közeledés helyett, inkább féltérdre ereszkedjék, fogja fel a kezét s úgy valljon szerelmet. A keserűsége és a dühe akkor jön ki, amikor Máté közeledik, de akkor is Máté felé. 16. A Máté szerelmi vallomása esetlenebb, de ő is csak medvésen törleszkedik és csámcsog, de nem erőszakoskodik a lánnyal, aki mindig csak felülről, szerelmének diadalában válaszolgat nekik. 17. A végső drámai jelenetnek, amikor Mókát megfogják, inkább fojtott és fogcsikorgató jellege van, mint kiabáló hangossága, hiszen csendes éjszaka van, s amit csinálnak, titkon akarják csinálni. 18. Móka összefüggő módon ne énekeljen a kútban, csak egy-egy dallam foszlány hallatszik onnét, mert hiszen nagy erőfeszítéssel kapaszkodik. Amikor kiemelkedik a kútból, rázza meg diadallal a vizes fejét, és úgy mondja boldogan, hogy „íme, egy halott”. 19. A harmadik felvonás uralkodó jellege az, hogy Móka és Magdó nagyon szeretik egymást. Erre kell épülnie annak az összejátszásnak, hogy mindenkinek túljárnak az eszén; egymás megértésének és szerelmüknek minden olyan pillanatban ki kell derülnie, amikor a mások háta mögött szót vagy pillantást válthatnak. 20. Magdó, miután és elég hamar megtudja, hogy Móka csak játssza a beteget, legyen a Móka számára szerelmileg ingerlő. De a szerelmi fizikai jeladás nem a szájon való csókolás, hanem inkább az összeborulás. 21. Móka merészen váltogassa a betegséget és a rendelkező egészséges állapotot. Amikor Lukács írja a végrendeletet, neki háttal, mutasson Lukács felé szamárfület. De ne a fenekén írja alá az írást, hanem térdepeltesse le háttal maga felé és hátán írja alá. (Általában naturalista játékot ne csináljanak, pld. Máténak tilos köpködni a színpadon.) 22. A legvégső jelenetnél, amikor a madarak kirepültek, a lányok ámulatukban essenek térdre. Budapest, 1956. március 28. 83
