Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 3. szám - MŰVÉSZET - Szíj Rezső: Egy újvidéki magyar művész útja
Közben ismét fölmerült a kivándorlás gondolata. 1930-ban szétnézett Nyugaton, de a világgazdasági válság éveiben semmi reménykeltőt sem tapasztalt. Németországban mindenfelé plakátok fogadták: amig akad német munkanélküli, külföldi nem vállalhat munkát. Maradt tehát Újvidék. Szívós természete szembenézett a nehézségekkel, sőt olyan munkába kezdett feleségével, Zlata asszonnyal, ami a történelem lapjaira .tartozik. Buzgólkodásukra a Mogyor Képzőművészeti Egyesület Nagybecs- kereken Várkonyi József magyar festőművész kúriáján müvésztelepet hozott létre. Bácstopolyáról Bicskei Péter, Mokrinból Szemenyei Ferenc, Szabadkáról bodnár Imre és Oláh Sándor, Zomborból Csincsák Elemér és Müller béla vett részt a telep munkájában s Baranyi is ott volt, de kellő szobrászati fölszerelés hiányában a munkában nem vett részt. Baranyiék a népek közötti közeledés szolgálatáról sem feledkeztek meg. A művészekkel való jó kapcsolat, amit tapintatos lényük nagyban elősegített, lehetővé tette az olyan találkozókat, mint amilyenekre a szabadkai Farkas béla újvidéki műtermében került sor. írók és művészek találkoztak. Az egyiken 1931-ben a magyar Csuka Zoltán, Szenteleky Kornél, Jász (Brenner) Dezső és a szerb Monoljovics Tódor és Vasziljevics Zarko vett részt — többek közt — s rajtuk kívül még más művészek is. De csakhamar változott a helyzet, részben azért, mert kiállításokon is rendszeresen szerepelt. 1932-ben a szabadkai Krisztus feje a legértékesebb darabok egyike. Ebben az évben művészképző tanfolyamot indított Újvidéken. A sajtó többször írt róla s kezdett megbízásokhoz jutni. Akkori alkotásai közül nem egynek a balsors jutott osztályrészül. Egy sarki épületről, a mai Tito sugárúton, 10 év múlva el kellett távolítani Mercur c. 8 méteres szobrát, a tető szerkezete nem bírta a terhelést. — Egy búzakévét tartó alakos szobrát a német kisebbség művelődési központjáról, a HABAG épületéről később ugyancsak eltávolították. Viszont egy 1931-ben készült Krisztus szobra a szabadkai püspökség galériájába került. Az alkotó munkában felesége is segített, aki közben önálló művésszé képezte magát. Csuka Zoltán: Tűzharang c. verskötete portréjának reprodukcióját és három domborművű illusztrációját közölte. 1932-ben a bácskai festők és szobrászok kiállítására a zsűri bevette egyik munkáját, attól kezdve Zlata asszony mind gyakrabb szereplője a tárlatoknak. Mivel a sovinizmus abban az időben nem tűrte a magyar neveket, Baranyi rendszerint felesége, Markov Zlata nevén pályázott. Egymás után nyert első, második, vagy harmadik dijat. Zlata férjével együtt kitanulta a kerámiát, gölöncsért alkalmaztak s 1934-ben már külön önálló kerámia-bemutatót rendeztek. Négyszáznál több tárgyat állítottak ki. Jugoszláviában ez volt az első ilyen kiállítás, amelynek sikerét bizonyítja, hogy a kiállított anyagot az utolsó darabig megvásárolták. Baranyiék munkássága tehát a jugoszláviai kerámiaművészet megszületésében úttörő jelentőségű. 1934-ben a tragikus sors felé közeledő Farkas bétával állítottak ki két ízben is. Első tárlatuk húsvét napján nyílt meg, a második pedig decemberben (utóbbi a Jevrejszka u. 4. sz. alatt). A zimonyi repülőgépgyár pályázatán Ikarosz című szobortervével az első dijat nyerte Baranyi, illetve a felesége, mert az ő neve alatt pályázott. Ikarosz a repülőparancsnokság főépületének homlokzatára került. — 1934-ben készült el az első szerb olvasókönyv szerzőjének, Dr. Notosevics Györgynek a szobrával, amely a Tanítók Házának bejárata fölött állt. A belgrádi új parlamentépület díszítésére 1936-ban kiírt pályázaton 356-an vettek részt. A Tomiszláv király szoborpályázaton a második, a Dusán cár-én a harmadik díjat nyerte. (Az utóbbin az első dijat nem adták ki: az előbbin az első dijat Radaus Iván zágrábi akadémiai tanár, az utóbbin Dolinár Loyze ljubjanai akadémiai szobrásztanár nyerte a második díjat.) Felesége részt vett a kézműipart szimbolizáló szoborpályázaton s azon a harmadik díjjal jutalmazták. Az első díjat Gőrse Franc ljubljanai, a második díjat Kolarovics llija belgrádi akadémiai tanár kapta. Baranyiné az egyetlen díjazott nőrésztvevő volt a pályázaton. Szerepe e tekintetben is úttörő jelentőségű a jugoszláv művészet történetében. Nemsokára Zlatát bízták meg egy három méteres bronz dombormű alkotásával. Ez a szerb hadsereg újvidéki bevonulását örökítette meg, s a péterváradi kapura került. Jött a második világháború, és az usztasák a reliefet megsemmisítették A zimonyi Ikarosz szobor túlélte a második világháború borzalmait, úgyszintén Zlatának az a két, fiúkat és lányokat ábrázoló szoborcsoportja is, amely Újvidék Limán városnegyedének iskolakertjébe készült. Ugyancsak ő készítette az összes figurális és díszítőmunkákat az újvidéki báni palotára, amit a II. világháború alatt mind lefaragtak, továbbá a Mezőgazdasági Kísérleti Állomásra, az utóbbira két nagy domborművet. Ezek megmaradtak. Az 1937-es párizsi világkiállításon baranyi kapott megbízást Tabakovics Iván festőművésszel együtt a jugoszláv pavilion szobrászati díszítésére. Négy, maguk égette nagyméretű kerámia falképet készítettek. Munkájukat Grand Prix-vel és egy Diplome d'Honneur-rel jutalmazták. Otthon egyéb munkái 77
