Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)

1973 / 3. szám - MŰVÉSZET - Sümegi György -Goór Imre: Bács-Kiskun megyei képzőművészek (Gál Sándor, Pálfy Gusztáv, Kalmár Sándorné, Túri Endre)

MŰVÉSZET

BÁCS-KISKUN MEGYEI KÉPZŐMŰVÉSZEK

GÁL SÁNDOR FESTŐMŰVÉSZ 75 ÉVES

Munkába feszült emberalak egy súlyosan csi- korduló, mindig mozgó, hatalmas szélmalom tövében. Gál Sándor ebbe a kettős jelképbe sűrítette a közvetlen környezetében elő emberek küzdelmes hétköznapjait és saját művészi eredményeinek értékelését. A festő vallomása szerint életében, műveinek han- goltságában gyermekkori élményeinek volt legdöntőbb szerepe. Édesapja tanító volt. A sokgyermekes családban átélte, és egész életében mélyen átéreztea kilátástalan szegénységet. Gyermekként is a látástól vakulásig tartó munkát látta maga körül ott, ahol Tornyai János izgatott valóságképei, felrajzott látomásai drámai kiáltásokká hevültek. A

szegények világának lett a krónikása. Élményein, idegrendszerén keresztül azonosult életsorsukkal, gyötrődéseikkel, kínjaikkal.

Képein sok szenvedést megélt, szikár, kevés- beszédű embe/ek. Rezzenéstelen csönd. Konok hallgatás. Gál Sándor hőseinek napjai a munka egyhangú ritmusában folynak. Az „életet”, mindennapi kenyerüket teremtik meg. Világukat vastörvények alakítják. Cserzett arcukon, vaskos mozdulataikon a szegénység és nélkülözés lenyomatai. Életük értelmes tartalmát a mindennapi munka, az állandó hasznos cselekvés erőkifejtése, a mindig továbbhaladás adja, mint ahogyan festőjükét, Gál Sándorét is.

66