Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)

1973 / 3. szám - HAZAI TÜKÖR - Hatvani Dániel: Madártávlat és népesedés

De hányán vannak, akik kötetlen munkaidőben vállalkoznak alkotásra? Amikor létezik a szabad idő is...” Az országgyűlési képviselő véleménye is hasonló ehhez: „A mai fiatalok már nem ismerik és nem is óhajtják a küzdelem szépségeit."

Akik magasabb végzettséget szereztek, azoknak csak a töredéke talál megfelelő munkakört Vadkerten. A „túliskolázottnak" mondott nagyközség szellemi tőkéje nem helyben kamatozik.

A falu, amelynek homokján még a századforduló tájékán is népes családok kapaszkodtak meg, ma egykézik. Nem lát és nem is akar perspektívát látni a szőlőben. Az alkalmazotti réteg még szaporodik, a szakszövetkezeti szőlősparasztoké már nem.

A lakitelekiek homoki szorgalma vetekszik a vadkertiekével, csak épp a polgárosodásban állnak jóval hátrább. Komfortos igényeik szűkebbre méretezettebbek. Másrészt a kertkultúra kultiválása sem annyira homogén, mint Soltvadkerten. Nem is lehet az, hiszen a felnőtt lakosság zömét a jövevények második generációja alkotja, s az eredet többnyire nem szőlőtermő vidékhez köti őket. Harmadrészt a hajdani kecskeméti pusztától is eléggé vegyes összetételű népességet örökölt a falu, s a tanyavilág máig fészke a szubkulturális jelenségeknek, az elszigeteltséggel összefüggő alkoholizmusnak, bűnözésnek.

Száz évvel ezelőtt Lakitelek még nem létezett, kiindulásként ezért az 1949-es 4565-ös lélekszámot vehetjük alapul. 1960-ban nem egészen 200-zal laktak többen itt, az 1970-es lélekszám viszont már alatta van az 1949 évinek.

Tehát Lakitelek sem tartozik szaporodó népességű nagyközségek közé. Igaz, hogy 11 év alatt 728 születés állítható szembe az 514 halálozással. Nem kimagasló ütem, ám a stagnálás fő oka itt is az elvándorlás. A munkaképes korosztálybeliek közül 370-en ingáznak, s további 80 — 90 tanuló kapaszkodik fel reggelenként a buszokra, vonatokra.

„Aki eljárni kényszerül, az nem a fajfentartásra, hanem csak az élvezetekre rendezkedik be. Az ingázás jóvátehetetlen károkat okoz a tudatban, az erkölcsi nézetekben.” (Községi tanácselnök.)

Mások úgy vélekednek, hogy a gyermekek gondozása helyben nincs megoldva, mert kevés a bölcsődei, az óvodai és az iskolai napközis férőhely.

Olybá tűnik, mintha a szaporodásuk feláldozásával kívánnák behozni civilizációs hátrányukat. Mivégre? Mennyivel különbek azok az életeszmények, amelyeket a várossal, Kecskeméttel való naponkénti felszínes találkozások sugallanak, mint a homokon való hősi megtelepedés?

Az adatokból kiolvasható válasz még nem reménytelen. A gyermekkorosztály (0 — 14 éves korig) aránya 22,6%, a 60 évesnél idősebbek 15,7%-os arányával szemben. Száz férjezett nőre jut 244 élveszületés. A száz szobára jutó lakók száma is meghaladja a 200-at. Holott tíz év alatt épült fel itt is a lakásoknak majdnem az egyötöde.

Lakitelek még nem elveszett nagyközség.

64