Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 3. szám - HAZAI TÜKÖR - Hatvani Dániel: Madártávlat és népesedés
a korösszetétel egyenes függvénye. Ha itt csak a mezőgazdasági munkát végző népesség aktivitását vesszük alapul, amelynek három fokozatát célozza meg a népszámlálási statisztika — 0-tól 89 napig, 90-től 269 napig, valamint az egész éven át dolgozókat —, akkor a pataji felosztás az előbbi sorrend szerint a következő: 340, 184 és 454. Kétségkívül, hogy a legnépesebb hányad még az egész éven át dolgozóké, de velük szemben áll a három hónapnál kevesebbet dolgozók — az elöregedők — folyton növekvő rétege. S nincs messze az idő, amikor már ez kerül túlsúlyba. S ezzel szemben Dusnokon? Itt a 89 napnál kevesebbet dolgozók száma 96 csupán, a meglehetősen szélesre vont „középmezőnybelieké” 168 — tehát alig kevesebb, mint Patajon —, ám az egész éven át dolgozók száma már 687! íme, a vitalitás kétségbevonhatatlan tendenciája. S az idő nem Patajnak, hanem Dusnok- nak dolgozik. Még akkor is, ha nagyközségünk száz szobájára jutó lakók száma 148 csupán, ám az ugyanerre a szobaszámra „vetített” fürdőszoba vagy mosdófülke: huszonhárom. Dusnokon ma még kedvezőtlenebb az arány: itt száz szobára 210 lakó és 8 fürdőhelyiség jut. Csakhogy az elsődleges az életerő — amely egyúttal termelőerő is —, s amely a hiányzó anyagiakat sokkal gyorsabb ütemben pótolja majd, mint a sorsába belefáradt Dunapataj. „Rövidesen ez a falu is siralomvölggyé válhat” — foglalja össze a reménytelen perspektívát az egyik pataji értelmiségi. Dehát irracionális tényezőkkel — még ha volnának is ilyenek — semmire sem jutunk e komplex jelenség elemzésénél. Az egyke először a jómódú középparasztok körében hódított. A megmerevedett kasztosodással ez dialektikusán függött össze: a cél az volt, hogy a birtok ne aprózódjék szét. Ez nem is történt meg, de a termelési módszerek alkalmazásába sem tört be semmiféle friss invenció, mert nem volt feszítő erő, ami ennek alkalmazására ösztönzött volna, s így a dunapataji gazdálkodás, amelytől előbb a lelemény, majd a szorgalom is kezdett elpártolni, nem bírta a versenyt a környékbeli — főképpen a hartai — szivósabb, kitartóbb agrár-életberendezkedéssel, s így előbb-utóbb annak expanziója tárgyává vált. Egy idő óta a megfáradásban genetikai tényezők is közrejátszanak, a „kaszton” belüli házasságkötések a kevés számban létrejövő utódok szellemi-lelki habitusának sem használtak, ezek is akadályai voltak a magasabb szintre való törekvésnek, kibontakozásnak. Miután a falu földrajzi zártsága megszűnt, a tudat vette magát falakkal körül. S később, már inkább a felszabadulás után, a kevésbé jómódúak népesebb — és addig népesedebőbb — rétegei is úgy látták, hogy csak akkor boldogulnak, ha a mérsékelt szaporodásnak is elejét veszik. A „példa" ugyanis közvetlenül ott állott előttük. Később már inkább a civilizációs behatások terelték a patajiakat az egyke útjára. És a fiatal, termékeny korosztályok elvándorlása. 1972 áprilisában a községi tanács napirendjén szerepelt a az ifjúsági törvény végrehajtása. Ennek során állapították meg, hogy a nagyközség mezőgazdaságában dolgozik 90, a helyi ipari üzemekben 247 fiatal. Úgy értve, hogy harminc éven aluliak. Ugyanakkor eljárnak 410-en. Dunapatajon ma is csak a keresők tíz százaléka dolgozik az iparban, noha a munkásréteg a helységben mintegy száz évvel ezelőtt megjelent, a malom megépülésekor. Az igaz, hogy az 1960-as évtizedben 269 lakás épült, pontosan ugyanannyi, mint a Horthy- rendszer negyedszázada alatt. De a további építő terjeszkedésre ösztönző erő kimerülőfélben van. Ennek áthidalását szolgálná az OTP 48 lakás megépítésére hirdetett akciója, amely szerint a háromnegyedes készültségi foknak megfelelő lakások kerülnének kiárusításra. Ha lesz kinek... 60
