Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 3. szám - Czakó Gábor: Szerelmek (Színmű, I. rész)
IRÉN: Jaj, mit tetszik gondolni, még hogy hallgatóztam volna? Ne tessék már ilyent föltételezni rólam! ANTAL (összeszedi a csomagjait, de minthogy három van, az egyik kezébe kettő jutna, elengedi hát az egyiket): Ezt legyen szíves hozza maga! IRÉN: Igenis, kérem. (Kimennek.) 3. JELENET GÉZA (bejön; nyomában Ágnes. Most ő haj- kurássza Gézát.): Hagyj békén. Végre elhelyeztelek oda, ahova való vagy. Sajnálom, hogy itt maradtam ebben a házban egyetlen percig is. (Csöng a telefon.) ÁGNES: Nem hallgatsz meg? GÉZA: Mit hallgassak? Megértem szegény férjedet. Mindent megenged neked azért, mert ha jut is, akkor marad is, meg a békességért, meg hogy ne veszítse el azokat a morzsákat, ami néhanapján jut belőled neki. Szerencsétlen vénember. Neki is elment az esze végleg öregségére. Te meg eladod neki magadat, vagy eladtad, mint ahogy eladod mindenkinek. Tudom, hogy ő küldött utánam, mert már nem bírja szegény. (Fölvesz egy üveget és nagyot húz belőle. A telefon állandóan csöng.) A ricsajozásunkat nem bírja, egyedül csak azt. Ezért nem sajnálom igazán. ÁGNES: Mondott valamit... GÉZA (közbevág): Téged keresnek. ÁGNES: Mondott valamit, ami nem hagy nyugton. Csak amiatt jöttem utánad, nem azért, mert küldött. GÉZA: Fogadjunk, hogy a derék öreg fogorvosod keres. Benne megbízik szegény Erik, mert tudja, hogy nála nem sokkal komolyabb vetélytársa. (Fölveszi a kagylót.) Halló? Maga az, doktor úr? Rögtön gondoltam. Nem, Ágnes asszonynak tökéletesen épek a fogai. Sok baja van szegénykének, de a fogai nagyon rendesen viselik magukat. Előttem nem kell alakoskodnia. A nagyságos asszonynak nincs titka előttem. Elárulta, hogy egyáltalán nincs szüksége a fogainak a maga odaadó ápolására, egyébként is új betegségbe esett. Mintegy tizenhét-tizennyolc perccel ezelőtt súlyos szívrohamon esett át. Ne tegyen úgy, mintha aggódna, csak egy újabb szerelem. Igen, én is úgy érzem, hogy túlzás ezt a szót használni, de ő ragaszkodik hozzá. Mint hírlik a pasas, az öreg Sárkány mérnök öccse, és ráadásul vagy húsz esztendővel fiatalabb magánál. A nagyságos asszony meglátta és rögvest belészerelmesedett — miként az már lenni szokott. Most itt áll a bál. Ha elfogad tőlem egy jó tanácsot, nem jön el hozzánk néhány óráig, amíg ez a szerelem el nem múlik. A viszontlátásra! (Ismét nagyot húz az üvegből.) Ezt elintéztem. ÁGNES: Köszönöm. GÉZA: Nagyon szívesen. (Iszik.) ÁGNES: Ne igyál annyit. GÉZA: Nem iszom. (Iszik.) ÁGNES (kikapja a kezéből az üveget): Meghallgatsz végre? GÉZA (beszéd közben mindvégig kapkod az üveg után. Már eléggé kapatos.): Mit hallgassak? Ha akarnék, én is tudnék hazudni magamnak akármit. Szebbeket tudnék kitalálni, mint te! Nem szeretlek, érted? Már egyáltalán nem szeretlek! Gyűlöllek, ocsmány vagy, gonosz, álnok, pusztulj a szemem elől, mert nem állok jót magamért. Ezt pedig add vissza! (Belekapaszkodik az üvegbe, huza- kodnak.) Add vissza, nem hallottad? ÁGNES: Ne igyál, nagyon kérlek, ne igyál! GÉZA: Még ezt is sajnálod tőlem? Irigyled? (Megszerzi végre az üveget.) ÁGNES: Géza! Kérlek, Géza! GÉZA: Hát nesze, legyen a tied! (Földhöz vágja az üveget, kitámolyog.) ÁGNES (utánaszalad, az ajtónál megáll; ott vár pár pillanatig, majd ő is kimegy söprűvel, lapáttal tér vissza. Összesöpör néhány üvegcserepet, aztán leül egy fotelbe; töpreng). 4. JELENET IRÉN (bejön. Mögötte óvakodik Antal is, de ő megáll az ajtónyílás mögött, csak leselkedik, hallgatózik): Már megint összetört valamit a nagyságos asszony? 23
