Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 2. szám - JEGYZET, TANULMÁNY - Gál István: Shelley tudomása a magyarságról
GÁL ISTVÁN Shelley tudomása a magyarságról Az Európa Könyvkiadó írók világa c. sorozatának új kötete, Tótfalusi István Shelley világa c. munkája minden kitűnősége ellenére éppúgy, mint Szobotka Tibor Shelley-monog- ráfiája nem teszi fel a kérdést, vajon tudott-e valamit a nagy angol forradalmár költő Magyarországról, a magyarokról. Bármilyen hihetetlen, tudott bizony. Edmund Blunden, a kiváló író Shelley-életrajzában azt írja, hogy a költő kedvenc fiatalkori olvasmánya Godwin St. Leon c. regénye volt. Godwin a magyar köztudatban mint a francia forradalom eszméitől megszállt anarchista él, fő nevezetessége, hogy ő volt Shelley apósa. Az Új Magyar Lexikon bővebb, találó méltatást közöl róla: „A felvilágosodás és a romantika közti átmenet legnevezetesebb alakja az angol irodalomban. Politikai-társadalomelméleti munkáiban a társadalmi viszonyoknak forradalmi kritikáját adja, elítéli a magántulajdonon alapuló rendszert... Regényeire ugyancsak jellemző a realista társadalomkritika, a nép melletti állás- foglalás, de egyre inkább a romantika felé hajlanak emberábrázolásban, meseszövésben, stílusban egyaránt. Hatása jelentékeny volt mind az angol romantikusokra, leginkább Shelleyre, mind a realista regényre.” A vezető amerikai irodalmi lexikon „a britt forradalmi filozófusok közül a legszélsőségesebb”-nek nevezi. Herbert Read, a legnagyobb modern angol kritikus, Tocquille, Burckhardt, Acton, Groce előfutárának nyilvánítja. Shelleyre gyakorolt hatásáról pedig azt írja: „Soha senki annyira teljes egészében más gondolkodását át nem vette és költészetébe nem olvasztotta, mint Godwinét Shelley.” Hazlitt, a romantika nagy kritikusa Godwin regényeiről, köztük a Shelleyre nagy hatást gyakorolt St. Leon- ról így vélekedett: „Saját korának két legragyogóbb és leghatásosabb munkája, csodálatosak és tökéletesek önmagukban." „St. Leon, a tale of the sixteenth century” (St. Leon, rege a^XVI. századból) — ez a címe Godwin kérdéses regényének, amelynek első kiadása 1799-Éen, másodika 1831-ben jelent meg. Főhőse, a címben megnevezett Reginaid de St. Leon gróf, Franciaország egyik legősibb és legtiszteletreméltóbb családjának sarja. Apja XII. Lajos udvarának tisztviselője; az ő korai halála után keresztszülei nevelték a Garone völgyében álló kastélyukban. Itáliába küldték iskolába, ott tanulmányozta a klasszikusokat, a középkori olasz írókat és a képzőművészeteket. 15 éves korában jele a volt I. Ferenc és Vili. Henrik találkozásánál. Párizsban I. Ferenc udvarában kezdte szolgálatát. Itt megismerkedett Leonardo da Vincivel, Clement Marot-val, Rabelais-val és több nagy humanistával. Nevelői mottóként vésték a szívébe: „Légy humánus, nagylelkű, jószívű és rettenthetetlen, az elnyomottak szolgálatára mindig állj készen.” Balsors fordulatai következtében St Leon elveszti egész vagyonát és Svájcban telepszik le. Az Alpokban egy öreg vándor hálából vendégszeretetéért két nagy kincset ad át neki: 84
