Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 2. szám - MŰVÉSZET - Szabó János: Hagyományőrzés és kutatókedv
SZABÓ JÁNOS Hagyományőrzés és kutatókedv (JEGYZET A BÁCS-KISKUN MEGYEI TÉLI TÁRLATRÓL) A Bács-Kiskun megyei képzőművészek idei téli tárlatán egyáltalán nem az a langyos unalom uralkodik, ami sajnos, országszerte megszokott jelenség a megyei és területi szövetségi kiállításokon. Számos nyilvánosan kimondott és leirt, még több elsuttogott bírálat és szidalom érte már ezt az évenként két szereplési alkalmat biztosító, lakóhely alaDján csoportosító, merev és mechanikus kiállítási rendszert, amely sok esetben kényszeredett fölvonulásokban ölt testet, de mindaddig szükségesnek látszik, amíg vannak művészek, akiknek ez az egyetlen fóruma a nyilvánosság előtt. Ha ezt elfogadjuk: nyilvánvaló, hogy Bács-Kiskun megyében létjogosultságuk van ezeknek a területi tárlatoknak, hiszen az itt élő alkotóknak csak kisebb hányada hivatásos, a mostani tárlat szereplői közül jónéhányan még a Művészeti Alapnak sem tagjai. Ez a viszonylagos amatőrjelleg, úgy látszik, jót tett a kiállítás színvonalának. A megyében kevés alkotó van, akinek a neve automatikus belépőjegy lenne a zsűritagok előtt, következésképp mindenki tudása legjavát igyekszik nyújtani, rutinmunkával, felületességgel ritkábban találkozunk, mint az olyan területi tárlatokon, amelyeken többségükben profik a résztvevők, akik gyakran pusztán eladást alkalomnak vagy kötelező nyűgnek érzik a szereplést. Bizonyára jelentős serkentő erő volt a több témára meghirdetett megyei pályázat is, bár épp a több téma (Dózsa, Petőfi és a mai élet) ütközése és a műfaji differenciálatlanság egyszersmind a pályázatok átgondoltabb, céltudatosabb kiírására inthetik a rendezőket. A tárlaton jelentős szerep jut - ha már nem is főszerep, mint néhány évvel ezelőtt — a hagyományőrzésnek, a látványból közvetlenül kiinduló, természeti és tájélményeket megörökítő alföldi iskola továbbélésének. Kétségtelenül Bozsó János a legtermészetesebb temperamentumé festője ennek az irányzatnak. Meleg színei, hangulatos fényárnyékjátéka, a látvánnyal való ösztönös azonosulás rokonszenvessé teszik két, templomot ábrázoló olajképét. Közeli rokona bár harsányabb, mesterkéltebb Bényi László, a kecskeméti tárlatok megszokott fővárosi vendégé. KissJ. Zoltán téma- választásában ugyan elrugaszkodik az Alföldtől (Szarajevó. Szentendre), de előadásmódja, ízléssel
