Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 2. szám - Pintér Lajos: Digózók (Vers)
PINTÉR LAJOS DIGÓZÓK Hol vagy most János, te mesebeli, mennek utánad a lányok szépen, vagyok velük nagy részegségben részes; kócoló vitézek a lányok ilyenkor, téged utánzó vonulásban hozzám is járnak, dobnak ágyamra üszköt, rejtenek nyilvános rejtekezést, lángol a szalma szobámban, jár valaki, jár valaki ebben a házban, ébredek lázban, gyógyitnak kígyózó hideggel, sziszegő léptekkel takarják el az árnyam ; ha hoztak ágyamról üszköt, lennének küszködésben is hűek, de páváskodásban nagyszerűek; nevezem őket könnyen szarkának, pedig meglopom nyelvét egy madárnak én is, kis madárnak, aki árva, és tud élni, mikor nem tud semmit beszélni; látod, eleget beszélek, mégis bánatoknak élek, lányos lángoknak vagyok földön futó füstje; vagyok csináltja annak, ki a Piavénél hagyta vérét, s akit megkeres a részvét, ha a sárkány-fejű combok arra szállnak, szorítva szárnyaló szerelmet, hódítva barlangos barangolást; már az sem baj, ha másfajta keresztet állnak hódolójaként az ácsnak, ki mindörökre dicsértessék, de a láb egymásba kulcsoltassék, újrendszerű emlékműben, in memóriám János, te mesebeli, megőrzött kígyózó hideggel. 29
