Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)

1973 / 2. szám - Kunszabó Ferenc: Harmincezer takarékban (kisregény)

először kiabált valakivel. — Ja — mondta a férfi — nem tudtam, hogy a fejesek különbe- járatú cafkája vagy! — És zsebrevágott kézzel távozott. Még köpött is.

Pár nap múlva Rózsa szabad napot kért, bement a városba, az OTP-fiókba. Ott részletes felvilágosítást kapott, még nyomtatványt is. Kiderült, hogy nem elég a havi 1600 forint kereset, alaptőke is kell.

Legalább 30 ezer forint az induláshoz.

„Harmincezer! Ezzel az erővel azt is mondhatták volna, hogy millió, vagy billió..."

Minél sivárabb lett azonban a szállói élet, minél inkább érezte, hogy újra magára maradt — annál jobban ragaszkodott tervéhez.

Az elsőhöz, ami élete során megfogalmazódott a fejében:

. . . Havonta átlag 2500 forint jött be „tisztán". A fizetéséből felpótolta 3000-re ...” Fizikaitól 100, műszakitól 150” — mondja kicsit üzletszerű hangon. És sok munkás sértődős büszkeséggel vágta ki a másfél százast! „Zsebrettem. Ha ő hülye, én nem leszek az... Pedig figyelemmel akartam lenni a szociális helyzetükre." Nem gúnyból mondja, és nem is nevet. Nagy Rózsa nem értelmi, hanem érzelmi alapon gyermeke a kornak.

A vezérkar is fizette a tarifát. Örömmel. „Tiszta ügy” — mondta a főmérnök, és mikor ő nem tudott visszaadni ötvenet, akkor még megpótolta egy százassal, hogy majd letudják.

Rózsa pedig eltoloncoltatta azt a szemtelen műszerészt a gyárból. Két héten belül nyoma sem volt. „Megérdemelte, a piszok!”

A szálló régi és új lakói pedig megenyhültek Gerzson és anyja iránt: Január harmadikán, a gyerek születésnapjával egybekötött pótszilvesztert tartottak a klubban. Sokan eljöttek a városból is, feleségestől, gyerekestől. Dani Kláriék ősszel esküdtek, a fiatalasszony „titkot” árult el Rózsának. Akkor talán kapnak lakást. Addig az ő szüleinél laknak. Szekeres Sándor

25