Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 2. szám - Kunszabó Ferenc: Harmincezer takarékban (kisregény)
Az első pohárnál Szekeres Sándor, a gyári pártbizottság titkára mondott rövid beszédet. Szőke haja most is makrancosán ugrott a világ több tája felé, néha beletúrt, de valami lemondás volt a mozdulatában, mint aki tudja már, hogy sziszifuszi munka. Precíz ember volt, de most elsősorban nem azért gépeltette le előre a pár mondatot, hanem mint mondta, hogy Rózsikának odaadja, tenné el emlékbe. Ö meg is őrizte, így másolhatom ide pontosan a beszéd teljes szövegét: „Tisztelt ünneplő közsönség, kedves Barátaim, kedves Elvtársak és Szaktársak! Azt mondhatnák sokan, hogy micsoda fölösleges dobpergetés ez, ami Rózsika és kisfia körül kialakult. Hiszen tizennyolc éve lesz lassan, hogy hazánk véglegesen felszabadult a sötét fasizmus igája alól; tizennyolc éve lesz, hogy a régi káros társadalmi előítéletek halódóban vannak. Halódóban vannak azért is, mert ezek az előítéletek lejárták az idejüket, és azért is, mert pártunk a dolgozó nép osztályérdekeit szem előtt tartó kulturális felvilágosító munkával harcol ellenük. (Taps.) Természetesen, a párt politikája nem az, hogy szülessen minél több házasságon kívüli gyermek (itt kell megjegyeznem, hogy ma kevesebb születik, mint a felszabadulás előtt), hanem az, hogy ha egyszer született, akkor ne forduljunk el tőle és az anyjától, hanem egyenrangú társnak tekintsük őket. Világosan meg kell mondanunk, hogy jól tudjuk: a régi szemlélet még nem tűnt el teljesen, még él itt-ott a társadalom egyes tagjaiban, csoportjaiban. Éppen ezért láttuk jónak, hogy Nagy Rózsikát hivatalosan is felkaroljuk. Legyen ö szimbólum ebben a gyárban, ebben a városban! És nem csupán „a vezetők szocialista humanizmusának" szimbóluma, hanem a gyár minden dolgozójáé! (Taps.) Es kívánom, hogy ne csupán szimbólum legyen, hanem a gyár minden egyes tagja úgy cselekedjen, olyan tiszta, erkölcsös életet éljen magánéletének minden területén, amilyen tiszta és erkölcsös eszközökkel karoltuk tol az itt ünnepeltek ügyét. Erre ürítem poharam. (Taps.)” Rózsika úgy emlékszik, hogy pontosan annyi taps hangzott el, ahányat a párttitkár előre föltételezett, és ott, ahol megjelölte. A hangulat aztán tovább emelkedett, és az összes többi pohárköszöntő is, bár könnyedebb stílusban, de ugyanilyen értelemben szólt. A feketénél az igazgató megkérdezte Rózsikát, honnan szedte a Gerzson nevet. Ő nem felelt, de mivel a közérdeklődés a kérdésre összpontosult, kénytelen volt kinyögni, hogy Zsebe elvtárs, a főtechnológus adta az ötletet. „Hogyan? Hogyan!?” Rózsika felnézett a plafonra, és idézte a rögtönzött rigmust. „Gerzson, Gerzsonka, Gerzsi, erre ugrik az öreg Dersi.” Még a hanghordozása is a főtechnológusra emlékeztetett, nem csoda hát, hogy egetverő kacaj robbant ki. Követelték Zsebe Károlytól, folytassa a rigmusfaragást, az azonban váltig szabódott, majd kijelentette, hogy az üzemek tervtárgyalásait kell előkészítenie, azért elnézést kér, de visszamegy az irodájába. Félkilenckor Dani Kláriék adtak elő pár bendzsószámot, azzal szétoszlott a népes társaság. Pár nap múlva Rózsika az egyik szobában takarított, mikor autó állt meg az ablak alatt. Az igazgató vezetett, mellette a párttitkár. Betülköltek valakiért, és vártak. Rózsika már éppen akart köszönni, mikor a saját nevét hallotta meg. Az igazgató beszélt, elég ingerülten: — Mi lenne, ha nem példálóznál állandóan. A Rózsika-unnepségen is!? — Mi lenne — replikázott nyugodtan Szekeres —, ha abbahagynátok a léháskodást? — Mi az, hogy léháskodás? Néha összejövünk, megiszunk egy-két litert — kész. Vagy csak egy lakatosnak szabad ezt, egy igazgatónak nem!? Az én magánéletem, az az én magánéletem ! — Ez burzsoá individualizmus, Dersi elvtárs! Jól tudod. — Jól tudom! Azt is tudom, hogy a párt felhívására jöttem vidékre! Ez is burzsoá vonás? — Ez nem... De hogy ebbe takaródzol az már igen! — Nem takaródzom!. . . Nem vagyok i ég egészen öreg, és a feleségemnek otthon kell lennie a gyerekkel... nem ülhet itt mellettem, ebben az egy szobában. — Költözz le. — Nem költözhetek le! A gyerekek Pesten születtek, ott nevelkedtek, ott jártak isko lába... Ez mucsai szemlélet, hogy költözz le, és kész! — Kösz. — ... Ne hülyéskedj, Sanyi! Kinek ártunk mi a magánéletünkkel ? A párttitkár hirtelen megmozdult, kezefejével rácsapott az autó üvegére: 20