Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)

1973 / 2. szám - Kunszabó Ferenc: Harmincezer takarékban (kisregény)

ték babusgatni, majd úgy találták, hogy hőemelkedése van, és nyűgös. A lány megrémült, vette elő a hőmérőt, vizsgáltatta a kicsit. Nem volt hőemelkedés, de ezzel már nem tudta a víkendezőket megnyugtatni, mert azok kocsival elporoltak valahová, de előbb táviratot adtak föl a gyárba, hogy beteg a gyerek, megvárják, mire fordul az állapota.

Este megünnepelték a kicsi második hófordulóját. Csopaki rizlinggel kezdték, aztán fekete után áttértek a Mecsekire, mondván: „Még egy pohárka Mecsekit!” És ezt minden töltéskor elismételték, és mindig nagyot nevettek rajta. Tizenegy óra körül Zsebe Károly, a főtechnológus elérzékenyedett, kopasz fejéről homlokára, két fülére gyöngyözött a verejték, és lefeküdt a kiságy elébe.

Rózsika félt, hogy valami kárt tesz a gyerekben, de alaptalanul aggódott, mert a főtechnológus csak húsos-vastag, szőrös ujjait dugta át a rácson, és ilyeneket nyögött: „József vagy Antal — elő a lanttal; nincsen neved gyerek — könnyed ezért pereg...” Meg efféléket. Láthatóan senki se figyelt rá, de őt ez nem zavarta, sőt: újabb lelki értékeket csiholt ki magából, minek folytán kiderült, hogy legjobb lesz, ha a gyereket Gerzsonnak hívják: „Gerzson, Gerzsonka, Gerzsi: — erre ugrik a hájas Dersi... Gerzson hajában pántlika — a főmérnöki gatyának van lika”. — „Engem hagyj ki a játékból!” — mordult Kobzos, oda sem pillantva. — „Igazad van, tápászkodott föl Zsebe, ez nem is sikerült jól.” — Megnézte az óráját: „Na, indulhatunk, banda, csúszik az út és reggel illene munkába állni.” — Egy darabig vitatkoztak még, hogy érdemes-e, végül mégis szedelőzködtek.

Éjfél előtt néhány perccel indultak el, Rózsika lefeküdt, s mint akit fej bevertek: nem szokott ilyen sokáig fönt lenni, ráadásul ivott is. Álmában a mostohaapja lefogta, ő ellenkezett, mire kapott egy nagy pofont, a kőműves meg letépte a blúzát, aztán sétáltak, az akácok éppen virágoztak, és Ilonka néni naranccsal kínálta őket... Egyszerre csak beborult az ég, de pillanatok alatt, csattogott-villámlott, és egy mennykő a közelükben csapott le, éppen a kicsit érte.

— Gerzson! — ugrott föl Rózsika az ágyból. Meggyújtotta az asztali lámpát: a kisfiú nagyokat szusszanva aludt. Kint csizmák csattogtak a fagyott köveken, és valaki kiáltott.

— A rianás! A rianás!

Felöltözött, kiment. A szomszéd üdülő kertjénél emberek tolongtak. Cikkcakkos hasadások futottak a tó közepe felé. Alatta sötéten morajlott a víz. Egy férfi a jég szélén ült, közel a parthoz, gumicsizmás lábát a vízbe lógatta, és egy nagy halat lóbázott magasra. Puszta kézzel fogta.

A halak sűrűn kidugták fejüket a lassan megnyugvó vízből: oxigén után kapdostak.

Tavasziasan bolyhos felhő húzott el a Hold elől, és felcsillant a domború tó jégháta. Rózsika rálépett: meg akarta érinteni a hasadás szélét. Leguggolt. Akkor vette észre, hogy a szabad vízben apró jégdarabok úszkálnak, de lassan húzódnak a két jégfal valamelyikéhez, mint a vasdarabok a mágneshez .. .

...nézte a vizet, mozgó tükrén a hold porrá zúzódó képmását, mikor egyszerre csak valaki rászólt:

— Na, kislány, ha most halat fogsz, esztendőre bekötik a fejed! — A gumicsizmás kézihalász volt.

„Nagyon szerette volna látni a gyereket. De letagadtam, hogy itt van. Azt mondtam, reggel már utazom is haza. Azt mondja: hova haza. Mondom: mindegy az magának. Azt mondja, legalább a nevét mondd meg! Mondom: Gerzson. Gerzson! Ázt mondja. Az én fiam neve nem lehet Gerzson. Mondom, nem is a magáé az, hanem az enyém! Pofon akart vágni. Elugrottam. Mondtam neki, azt pofozza, akinek kenyeret ad vagy adott!... Üvöltött, hogy vett ő nekem, ruhaanyagot vett. Mondom: felszabtam pelenkának. . . Ordított, azután meg egyszerre csak sírni kezdett, hogy miért nem Antal lett, miért?... És vízbe dobta a halat. Borzasztó volt..

Bár igazság szerint az irodai KISZ-szervezethez tartozott volna, mégis a szalagüzemi alapszervezetbe lépett be, mert ott dolgozott a legtöbb fiatal lány, és ők vállaltak védnökséget a gyerek fölött. A névadó ünnepségen a szalagüzemi KISZ-vezetőség volt a keresztapa, s megállapodtak abban, hogy a mindenkori vezetőség lesz a jogutód ebben a tisztségben. Az alapszervezeti titkár Dani Klára volt, aki szintén ott született, ahol Rózsi, csak a szülei vagy 10 évvel ezelőtt beköltöztek a városba. A két lány azonban emlékezett egymásra, nemegyszer játszottak is együtt gyermekkorukban. Klárinak vőlegénye volt, egy

18