Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)

1973 / 2. szám - Kunszabó Ferenc: Harmincezer takarékban (kisregény)

Hat napig ideglázban feküdt, és csak a második hét végén szállt 38 fok alá a hőmérséklete. „Több terhet hord az idegzete, mint egy vasúti híd” — mondta a főorvos. A gyerek nem került veszélybe. Sopronba utalták Vállalati személygépkocsival vitték, és egy kövérkés, őszülő hajú asszony kísérte: Kovács Ádámné az előkalkulációs osztályról.

November volt már, a fákon sehol egy levél, a nyáron dús, kövér lombok csak sovány ágaikat szurkálták a hideg köddel vattázott levegőbe.

— Utálom az őszt, jaj, de útálom! — mondta Kovácsné, és a kocsi megtelt a narancs nyálfakasztó illatával. — Egyél, kislány, egyél! Abban bízzál, amiben én: ha ki kell állni a rosszat, akkor álljuk ki, és utána mindig eljön a május!... Maga kér, Nándi? — A sofőrbólintott, Kovácsné előrehajolt és egy fél narancsot benyomott a férfi szájába. — Isteni — nézett körül aztán, és nem lehetett tudni, hogy a tájban gyönyörködik-e, vagy a jól suhanó kocsinak örül. — Képzeld el, kislányom, májusban mennyi madár fecserészik a gyár körül!... Az ember csak kinéz az ablakon, és azt mondja: na, hát már ez is megéri, hogy itt dolgozunk!

— Át se veszi a borítékot, mi?! — nevetett a sofőr, és kabátujjával törülgette a volánra csöppent gyümölcslevet.

— Bolond maga, pilóta úr! — mondta Kovácsné és magasra tartotta a narancsszeletet, várván, mikor dughatja Rózsika szájába.

Úgy ápolta, babusgatta egész úton, hogy a lány legjobban szeretett volna örökké csak utazni, utazni, és belegömbölyödni Ilonka néni ölébe.

Kovács néni addig nem mozdult a gondnok irodájából, mig földszinti szobát nem kapott védence. Akkor elkísérte, megtapogatta a párnát, egy húszasért derékaljat szerzett, majd kétoldalt megcsókolta Rózsikét:

— Aztán ne a bal oldaladon aludj el, mert a szívedet is elnyomod, meg a kicsi feje is arra van!

Rózsika szerette volna a kezét megcsókolni, de csak egyik lábáról a másikra nehezedett, és félrebillentett fejjel mosolygott... ha éjjel felébredt, az első gondolata az volt: melyik oldalamon fekszem most?

S ha kellett, átfordult. . . lassan. Tizenhét éves lesz, életének minden napjára tisztán emlékszik, de ilyen kedvesen még nem szóltak hozzá, nem néztek rá.

Minden héten legalább kétszer levelet kapott a nőtanácstól. Ő hűségesen válaszolt Ilonka néninek, beszámolt a szanatórium eseményeiről, javuló egészségéről, s tanácsokat kért: mit kell tenni, ekkor, mit kell tenni akkor. így, levelekben tárgyalták meg, hogy milyen pólya, pelenka, rékli, meg egyéb „csecsemőszerelés’' lenne a legjobb.

Ilonka néninek csodálatos ötletei voltak.

Rózsika minden reggel hosszú sétát tett a postás elé.

Hat hét lehetett még hátra a szülésig, mikor visszaérkezett. A szálló gondnoka megkérdezte, ki akarja-e venni a szabadságát. Nem akarta. Ameddig lehet, dolgozik. Este megkereste az igazgató, a főtechnológus, meg a szerkesztési osztály vezetője. Rá akarták beszélni, hogy vállaljon könnyebb munkát. De ő azt sem: ezt már megszokta, ismeri, kedve telik benne. Nem szeretne bekerülni a gyárba. Ott olyan nagy a zaj, sok az ismeretlen ember, idegen minden. Bírja ő még. A férfiak összenéztek, a hozott virágcserepet letették a párkányra; és mondták, hogy aznap már meglocsolták.

Reggel 7 órakor Rózsika egyre nagyobb csodálkozással járta be azokat a helyeket, amiket neki kellett takarítania: a zuhanyzó, a WC, a kisfolyosó, a tévészoba, a hálótermek — minden ragyogott a tisztaságtól. Az ágyak gondosan bevetve, az éjjeliszekrényen hamutartó nem maradt kimosatlanul.

Karácsonyra Rózsika a következő helyekről kapott ajándékot: pártszervezet, az igazgatási osztály pártcsoportja, szakszervezeti bizottság, 3-as, 5-ös KISZ-alapszervezet, munkásőr- szakasz, bérelszámolási osztály, szalagüzem. nőtanács.

„Sokszor azt hittem, álmodom. Vagy hogy ez valami film, és nem benne vagyok, csak látom, nézem.”

De újra és újra fel kellett ébrednie. A szülészeti osztályon legalább ötvenen meglátogatták; még a szomszéd szobában is azt a bonbont ették, amit neki hoztak. Az igazgató, Dersi Miklós, virágcsokorral jött és egy hírrel: január 1-től a fizetését 700 forintról 810 forintra emelték.

16