Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 2. szám - Hlebnyikov: A Volgához (Weöres Sándor fordítása)
VELIMIR HLEBNYIKOV A VOLGÁHOZ Volga, Volga! még rámveted hulla-szemed? Lődözi-e tekinteted az esténkint eltűnő gyerekekre vadászók seregét? Láttad-e az alvásra ítélt szamojéd falvak fehér mókusait viharok szempilláin keresztül, hóbavesző városok holt szemüregét? Csörömpölsz-e beszögelt tanyák előtt: lakóik sehol — elsuttyantak, a szabadságról szónokolnak. Holt vad-szemed fölemeled ? Ej Volga! rég dühödt farkas-anyaként borzoltad sörényed, ha gyermekeink ágyához halál közelített — most magad falod fel hűtlenül őket, fahasábként az idő kemencéjébe dobálod Mondd, hogy mindez hazugság sordíj garasáért! Volga, légy újra Volga! gyorsan, ahogy bírsz, nézz a világ szemébe! Éhség városa: éhség a várományosa. Moszkva, jóllakott századok szigete, küldj segítő vitorlást fagy hullámán, éhség tengerén, legyen az evezőcsapás serény! WEÖRES SÁNDOR FORDÍTÁSAI
