Forrás, 1972 (4. évfolyam, 1-6. szám)

1972 / 1. szám - JEGYZETEK - Simon Zoárd: Az olvasó jegyzetei

más történelmi pillanatban ugyanezeket a motívumokat már mesterkélteknek kell látnunk, hiába teremtenek elvi alapot a neoavantgardisták az absztrakt világértelmetlenségnek. (Jellemző, hogy maga Kassák sem ragadt bele saját stílusába, hanem a változó világ megjelenítésére törekedett.) Az „Új Symposion” 1971. januári számában olvastam az árulkodó mondatot: „A »képzavar« kifejezés hívő, egészséges, »értelmes« koroknak a találmánya, amikor mind a valóságot (amiből a mű született), mind pedig a művészet eszközeit és célját meghatározottaknak, ismerteknek tekintették.” Félő, hogy ezen az alapon a versből, s általában a művészetből, nem marad semmi már, csak az értelmetlenség. De akkor mi értelme van egyáltalán művészetet csinálni? Természetesen lehet a világ értelmetlenségét is hirdetni, de —s itt jön az ész bosszúja — azt is csak az értelem eszközeivel lehetséges. S végül egy praktikus tanács gyakorló neoavantgardistáknak: a fejek fölött először repülő nikkelszamovár új, érdekes, hatásos, sőt lenyűgöző volt, de a második, a tizedik már érdektelen, unt és unalmas. Kassák, megmarad, az epigonok lezuhannak vélt egükből, és elmerülnek a semmiben. Többről van Itt szó mint a képzavarról: zavaros elméletekről, zavaros elmékről. A líra: logika, tanította nemcsak elméletében, hanem költői gyakorlatában is József Attila. Értelem nélkül nincs művészet, és nincs ember sem.

6

83