Forrás, 1972 (4. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 1. szám - JEGYZETEK - Nemes Károly: Félelmek és vigasztalások
erőlködő mondat, amely megpróbálta némely filmünket úgy értelmezni, mintha e filmek — a maguk kritikai hangjával — eltávolodnának a szocializmustól, de azután arra a kérdésünkre, hogy vajon miképpen születhettek volna meg ezek a filmek, ha társadalmi viszonyaink olyan zártak és antidemokratikusak lennének, amilyennek némelyek leírták — már nem tudtak válaszolni.” Ebből az objektív beszámolóból legalább két dolog kiderül. Egyik, hogy a magyar filmek kritikaiak, sőt annyira azok, hogy némelyek számára ez már a szocializmustól való eltávolodásnak tűnik. Másik, hogy társadalmi viszonyaink nem zártak és nem antidemokratikusak, hiszen lehetőséget adnak a kritikai művek elkészítéséhez. Na de akkor érdemelnek-e ezek a társadalmi viszonyok olyan kritikai ábrázolást, amelyet némelyek már a szocializmustól való eltávolodásnak tekintenek? Heroizált művészek deheroizált hősei ,,A tények: rondák, kedves barátom. — És te azt hiszed, hogy azért igazak, mert rondák.” (Saul Bellow) Körülbelül 28 művészi színvonalú magyar játékfilm készült 1968 után. öt kivételével valamennyinek a hőse a következő kálvária valamelyikét járja: Képtelen a sikeres cselekvésre a külső körülmények vagy a belső korlátok miatt. Meghasonlik cselekvése következményei láttán. Jelentéktelen cselekvést végez a kisszerű cselekvési szféra miatt. „Mi egyes emberek azzá lehetünk csak, amik vagyunk. De a történelem tehet velünk csodákat.” (Lengyel József) Feltételezve, hogy a magyar film (akarva-akaratlanul) a magyar valóságról is képet ad: A történelem kész volt csodát tenni, de a világ, úgy látszik, nem hagyta magát. Ezek után csoda, hogy egyáltalán létezik még. Pedig ez kevés, mert heroizáltan szeretne létezni. S miután a művészek deheroizálták a világot, a világ megpróbálja deheroizálni a művészeket. „Akinek sikerül valami, arról mindig kiderül, hogy igaza volt . . .” (Kaffka Margit) A művészeknek a jelentős és a sikeres cselekvések hiányát sikerült jelentősen ábrázolni. Ennek az akciónak reakciója az ilyen ábrázolás lehetőségének csökkenése. A gyakorlat így is igazolhatja a művészetet. A mi világunk vége A közelmúlt magyar filmalkotásaival kapcsolatban két mozzanat váltott ki (gyakran egymástól teljesen függetlenül) vitát. Egy tartalmi: azoknak a társadalmi ellentmondásoknak különböző megítélése, amelyeket az alkotások művészeti konfliktussá emeltek. Egy formai: annak az életközegnek — sokszor történelmi anyagnak — milyensége, am elyet a művek az ábrázoláshoz felhas náltak, amely a tartalmat hordozta. A filmművészet esetében (a mozgófénykép sajátosságainál fogva) az ábrázolás közege bizonyos értelemben maga a valóság. A hitelesség tehát nagymértékben attól függ, hogy az ábrázolási közegül felhasznált életanyag mennyire esik egybe a valóságossal, a valóságban átélttel. A jelenségnek, a látszatnak esetleg ellentmondó lényeg felfedezése nem jelenti azt, hogy a jelenség önkényesen hozzáigazítható a lényeghez, teljesen függetlenül valóságos együttesüktől. 79
