Forrás, 1972 (4. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 1. szám - HORIZONT - Pomogáts Béla: A kolozsvári Korunk
együtt. Önmagát egészében kívánja megismerni, és önismeretétől elválaszthatatlannak érzi Románia s ebben saját nemzetisége múltjának teljességét és az azzal való minél közvetlenebb, meghittebb találkozásokat.” Ennek a történeti tudatnak a kiteljesítése és átélése a romániai magyarság történetének tüzetesebb feltárását és megismertetését kívánja meg. Jakó utal arra, hogy az Istoria Romaniei és a Din Istoria Transilvaniei című kézikönyvek foglalkoztak ugyan a romániai magyarság történetével, de csak érintőlegesen, töredékesen, s az erdélyi magyarság történetének korszerű feldolgozása még hátra van. Részben kutatásokat kell folytatni, részben pedig népszerűsíteni kell az eddigi kutatások eredményeit. A Korunk történeti és helytörténeti vonatkozású írásai az itt megfogalmazott programot váltják valóra; számos kérdésben teszik teljesebbé a történettudomány eddigi ismereteit. A hagyományok gondozásának körébe tartozik az a munka is, amelyet a Korunk az erdélyi magyar néphagyományok feltárásában és népszerűsítésében végez el. Balogh Edgár: Megtartó és egybekötő néphagyomány (1969. 11. sz.) című tanulmányában fejti ki a néphagyományok gondozásának mai feladatait és lehetőségeit. Véleménye szerint a szocialista társadalom közegében kibontakozó technika civilizáció és városiasodás idején fokozott figyelemmel kell törődni ezekkel a tradíciókkal, minthogy részben ezek őrzik a nemzeti jelleget. Erről mondja Balogh: ,,Éppen ezért, hogy ne vesszen el, kívánjuk tárgyi és szellemi jellegzetességeit... visszacsatolni egyrészt népéletünk »cselekvő« művelődésébe . . ., másrészt új, modern irodalmunkba és művészetünkbe.” S természetesen azokra a kulturális értékekre is felhívja a figyelmet, melyek e tradíciótól nyerték jellegzetes természetüket: Kós Károly transzilván építészetére, Tamási Áron székely mitológiájára, Szentimrei Jenő kalotaszegi színházára, Salamon Ernő erdei munkásfolklórjára, Gellért Sándor balladás költészetére, Sütő András mezőségi humorára, a Szervátiuszok népi ihletésű fafaragására és Bandi Dezső iparművészetére hivatkozik. A Balogh Edgár-cikket követő tanulmányok (ifj. Kós Károly, Faragó József, Könczei Ádám, László Ferenc és Szervátiusz Tibor írásai) pedig sorra mutatják be az erdélyi magyar néprajz, a székely ballada- foklór, a népi zenekultúra és képzőművészet problémáit, a kutatás jelenlegi helyzetét. Végül az önismeret szolgálatában áll az a munka is, amit a Korunk a romániai magyar irodalom érdekében vállalt és végzett el. A Korunk nem irodalmi folyóirat, a szépirodalom gondozását mégis feladatának tekinti. Részben úgy, hogy irodalomtörténeti tanulmányokat, emlékezéseket közöl, elsősorban a két világháború közötti korszak mestereiről és mozgalmairól. Elsősorban azokat az írókat mutatja be, akiket ma is példáinak, szellemi irányítóinak tudhat a romániai magyar közvélemény. így Gaál Gáborról, Kós Károlyról, Kuncz Aladárról és Szabédi Lászlóról jelentek meg tanulpányok a folyóirat hasábjain. Másrészt pedig a Korunk szerepet vállalt a romániai magyar irodalom új törekvéseinek támogatásában is. így rendszeresen közli Szilágyi Domokos, Páskándi Géza, Lászlóffy Aladár, Király László modern ihletésű verseit, s lapjain jelent meg Páskándi nagy vitákat kavaró, jelentős történelmi drámája, a Vendégség, vagy Deák Tamás groteszk színpadi parabolája: a Hadgyakorlat is. Az irodalom új kísérleteit és törekvéseit azután rendszeresen elemző tanulmányokban is bemutatja a folyóirat. Mindez átgondolt és következetes koncepcióra épül; a Korunk abban is a magyar nyelvű folyóiratirodalom legjobb mai vállalkozásai közé tartozik, hogy kidolgozott és igényes programot követ. Valóságos műhely lett belőle: műhely, szinte „kutatóintézet”, ahol a gyakorlati munka módszeresen valósítja meg az elméleti koncepciót. Vállalkozása és elvégzett munkája ebben az értelemben valóban példaszerű. 5 67
