Forrás, 1972 (4. évfolyam, 1-6. szám)

1972 / 6. szám - Csuka Zoltán: Egy szlovén költő poémája az atomhalál ellen - Matej Bor: Átkelt a vándor az atomkoron (vers)

mondta a lány —,

hogy együtt várjuk be a tavaszt.

— És mihez kezdjünk a tavasszal, ha bevárjuk?

— Lefekszünk majd a harangvirágok és margaréták közé. és elmerengünk egy fehér bárányfelhőn,

s ha megred az eső, behunyjuk a szemünket, hogy a várakozásba belefáradt szemhéjunkra harmatozzék. —

És tényleg eljött a tavasz.

Lefeküdtek a margaréták és harangvirágok közé, és elmerengtek a fehér bárányfelhőn.

Olyan volt,

akárcsak valamennyi felhő valaha, és az eső is olyan volt, mint valaha minden eső.

Csak éppen az volt a különbség,

hogy a várakozásba belefáradt szemhéjukra

a halál harmatozott.

14.

Átkelt a vándor az atomkoron, s a Lenni vagy Nem lenni határán lelte magát.

Rátámaszkodott a sorompóra,

olyan volt az, mint minden határsorompó,

és várakozó pillantást

vetett át rajta,

odahozzák-e néki tz útlevelet.

Az innenső oldalon őrszem sétálgatott, olyan, mint minden őrszem a határokon, csak éppen sebészmaszkot viselt az arcán, amott pedig szintén őrszem sétálgatott, olyan, mint minden őrszem a határokon, csak éppen szeme nem volt.

A vándor belémeredt a szemekbe, melyek nem voltak szemek, hanem két mély üreg, s úgy rémlett neki, mintha azokon át a csillagos egekbe látna.

S mikor odavitték neki az útlevelet, és a sorompó fölemelkedett, fogta a bőröndjét, melyben az életét vitte, és átlépte a határt.

Az őrszem akkor levette sebészi maszkját, cigarettára gyújtott és így szólt:

— Kár, még fiatal volt.

(CSUKA ZOLTÁN fordítása)

47