Forrás, 1972 (4. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 5. szám - SZEMLE - Takács József: Beney Zsuzsa: Tűzföld
mesterséges környezet emberének a kötője. Vagyok „a fémek költője”, de nem „versmérnök” — mondja Szóvázak című hitvallásával. * Major-Zala Lajos egy kis göcseji faluban született. A történelem költészet- és versellenes tékozlása gyerekként külföldre sodorta. A Sorbon- ne-on és a fribourgi egyetemen tanult, írásai pedig, ha íródtak, nem magyarul szóltak, de németül vagy franciául. Hirtelen elhatározással tért át a magyar nyelvre, amihez a vers, főként Illyés Gyula és Weöres Sándor költészete vonzotta vissza. A Kőműves Kelemenék példázatát tudja most; versben gondolkodása attól valódi, hogy egy épülő toronyház vasvázának megpillantásakor saját bordáira tapint, s a feltöltődő falak betonhúsán saját vérét érzi átfolyni. PINTÉR LAJOS Beney Zsuzsa: Tűzföld Beney Zsuzsa verseiben az alkotó személy háttérben marad. Sorai, mondatai az ítélet vagy a meghatározás erejével bírnak, létérzékeléséből szinte hiányzik a szubjektív elem. Nem hermeti- tikus költészet az övé, ahogy — első olvasásra talán fárasztóan — visszatérő kulcsszavai (hó, csillag, virág stb.) sem szimbólumrendszer elemei, más-más értelemben, érzelmi töltéssel használja ezeket a fogalmakat. Költészetének talán legszembetűnőbb sajátossága éppen ez a többértelműség. Az alkotó személyiség visszahúzódásával megszűnik az az irányultság, az a kötődés, amely a dolgokat jelölő fogalmak egy jelentését világítja meg és emeli ki. A szavak legtöbbször több jelentéssel vesznek részt a vers felépítésében; az egész jelentéskört, az egyes szavakhoz tapadt képzeteket hivatottak felidézni. A költő tudatos stílusteremtésére jellemző a nominális szerkezet túlsúlya, a sajátos képzetek felkeltésére alkamas szóösszetételek (aranyérc-fonál, csillaggömb, holttákövült, fém- gomolyag stb.), s a figura etimologikák (levél levele, életem élete stb.). A mondatszerkesztés elhanyagolása is jellemző Beney módszerére, a versek dinamizmusát a szavak és a kifejezések felkeltette képzetek egymásra játszása, vibrálása teremti meg. Költői útjának eddigi állomásai a Tűzföld homogén világában is érzékelhetők. Legkorábbi verseiben már megteremtett egyfajta sodró, lineáris versszerkezetet: ,,Egy ütés, pendülő hang, távoli hang, harang, egyetlen szín, éjszakák arany-ezüst színe, az álmaink elfelejtett kékje, nem álmodott álmaink kékje, sohasem láthatott hullámverő”. Ezt a dikciót később lerombolva szimmetrikusan szerkesztett ellentéteket alkot: ,,Én a tüzes kemencében, te a hűvösség vizében, én a pokol fénykörében, te az égben.” Legújabb verseiben a végsőkig leegyszerűsített motívumok racionális elrendezése a megváltoz- tathatatlanság, a kiábrándultság érzetét sugallják. Beney Zsuzsa költészetét szoros szálak fűzik ahhoz a körhöz, amelyet legújabb költészetünkben a filozofikus igazodás jellemez. TAKÁCS JÓZSEF 91
