Forrás, 1972 (4. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 1. szám - HAZAI TÜKÖR - Zám Tibor: Szőlő és gyümölcs a Homokhátságon (II.)
Hazai tükör ZÁM TIBOR Szőlő és gyümölcs a Homokhátságon II. AZ ÚJ ÜLTETVÉNYEK SORSKÉRDÉSEI A második ötéves terv során 53 236 kh ültetvény létesült Bács-Kiskunban: ebből a szőlő 33 360, a gyümölcsös 19 876 katasztrális hold. Az össztelepítés 68,2%-a szövetkezetekben, 31,8%-a állami gazdaságokban valósult meg. A megyei tanács nyilvántartásai szerint a telepítési program teljes beruházás- igénye közel 4,6 milliárd forint volt. Tereink között e mezőgazdasági beruházás gigantikus. Néhány összehasonlító adattal pontosítjuk róla a fogalmunkat: 1931—40 között az egész országban csak pár száz holddal létesült nagyobb ültetvényfelület, mint most egyetlen megyében öt év alatt. Az 53 236 kh szőlő és gyümölcs 306,37 négyzet- kilométernek felel meg. Ez, némi kerekítéssel, 0,6 része a Balatonnak és közel tizenkétszerese a Velencei-tónak. 2,4 méteres sortávolságot véve alapul, az 1 négyzetkilométeren levő szőlősorok együttes hosszúsága 416,6 km. A 33 360 kh-s, azaz 192 négyzetkilométeres szőlőterületen levő sorok egyhosz- szúságban 79 987 kilométert tesznek ki: ez 13 kilométer híján ötszöröse az amerikai kontinens Észak— Dél irányú kiterjedésének, és tízszerese Afrikáénak. A 4,6 milliárd forint 100 forintos címletű bankjegyekben 460 ezer köteg. Ennek súlya 69 mázsa, kiterjedése 54,64 köbméter. A nagy tetteknek kijáró és csodálatot is kifejező szavakat — „hősköltemény”, „új reneszánsz” — a fenti összehasonlításban nem érezzük túlzásnak. E hatalmas beruházás alapköltségeit — a talajegyen- getéstől az ültetvények termőrefordulásáig — az állam hitelezte a telepítő termelőszövetkezeteknek, állami gazdaságoknak, sőt a hitelek jelentős részét is elengedte, ha az ültetvény a termőrefordulás idejére megfelelő beállottságú és fejlettségű volt. A megyei telepítés, amelynek elvi és gyakorlati kérdéseit alant tárgyaljuk, országos program keretében valósult meg (a második ötéves terv során, szerte az országban összesen 82 ezer kh szőlőültetvény létesült), tehát az eredmények is, a hibák is, a konzekvenciák is közösek. De ezek megítélésekor a megyéből való információk, dokumentumok, az országos fórumokon hangoztatott vélekedésekkel együtt sem garantálják a tévedhetetlenséget: a szőlő- és gyümölcskultúra „reneszánsza” túl közeli még ahhoz, hogy erényeit és hibáit a valóságos méreteikben lássuk, hogy dokumentumait — beleértve a hivatalos értékeléseket is — abszolút hitelűeknek tekintsük. Következésképp: nem ígérjük az ellentmondások feloldását, csak a bemutatásukat, miközben meditálunk a dolgokon: a koncepción, annak indokolásán; megvalósulásának gyakorlatán, sikerein, nehézségein, visszásságain; a nemzeti és lokális érdekek együtt haladásán és eltérésein; a nagy program eredményein, kudarcain; hatékonyságán. Előrebocsátjuk, hogy ez az írás a telepítési programot csak a szövetkezeti szektorral való összefüggéseiben tárgyalja. Néhány utalástól eltekintve az állami gazdasági telepítésekkel (és a szőlő-gyümölcs problematika ottani vetületeivel) nem foglalkozhatunk. A koncepció — és ami kimaradt belőle „A magyar szőlő nemcsak bor, hanem kenyér is” — írhatnánk mottóul a telepítési program fölé. Az ültetvények előrehaladott kora, csökkenő hozama, a termelésből való kiesésének közvetlen veszélye a megye szőlőterületeinek felén,ennek káros visszahatása az ország gazdasági életére és a megye paraszti foglalkozású lakosságára — ezek a legfontosabb indokai annak, hogy 1959-től kezdve Bács- Kiskunban nagyon komolyan foglalkoztak a rekonstrukcióval. A megyei pártbizottság és a megyei tanács „átfogó felmérést végzett a nagy kiterjedésű homokterületek jövőbeni hasznosítását illetően azzal a céllal, hogy összekapcsolja a szőlő- és gyümölcstermesztés rekonstrukcióját az új, nagyüzemi telepítések végrehajtásával és egyben a homokhasznosítási problémákkal.” A koncepciót — amelyet könyvében Molnár Frigyes részletesen kifejt — itt csak fővonalaiban ismertetjük. Indokolja a hagyomány: a történetileg kialakult szőlő-gyümölcs profil, amely az ország ellátásában sajátos helyet biztosít a megyének. Nem hagyománytalan a zöldségtermesztés sem: tehát kézenfekvőnek látszik a kertészeti termelést fejleszteni. Annál is inkább, mert a megye területének nagyobb részét kitevő gyenge termőképességű homok gabonatermesztésre kevéssé alkalmas (főnövénye, a rozs 4,5—5 q/kh hozamú), viszont szőlővel és gyümölccsel hasznosítva magasabb értéket biztosít, 47
