Forrás, 1972 (4. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 5. szám - JEGYZET - Fábián László: Ifjúság, státuszjelképek, ideálok
pornográfiát és a szadizmust? (Lásd: Szerelmi történet). Hogy Párizsban, Ceylonban, Mexikóban, Csehszlovákiában, Lengyelországban kitárt ingmellel rohannak sortú'zbe, szuronyokba? Hogy farmernadrágok szögecsei villognak a vietnami szolidaritási akciókon vagy a négertüntetéseken? (Romantika a hatalom ellen, romantika az erőszak ellen.) Az, hogy a fiatalok gyakran elfordulnak a KISz-től, összefügga KISZ-nek mint szervezetnek bürokratizálódásával. Nagymértékben fpunalizájódott a KISZ tevékenysége, s aktíváinak szerepe hovatovább jelentések megírására, adminisztrációra -szűküK Apparátus lett mozgalom nélkül. A fiatalok sok esetben nem mennék et a taggyűlésekre sem, mert az igazi problémák helyett ott is csak a „duma”, a blöff, az üres locsogás van napirenden. Ezzel pedig bőségesen ellátja őket a felnőtt társadalom is. Látják a hatalomvágyat, amint a státusjelvényekkel hirdetett presztízs az individuális érvényesülést, a hatalom megszerzését célozza és undorodva fordulnak el a hatalomvágytól. Akár vallásos a köntös, akár marxista frázisok burkolják, megvillan alóla a gusztustalan test. A fiatalok szánt-szándékkal olyan státusjelképek után néznek, amelyek elhatárolják őket ettől a világtól. Nem aszkétikus szenteket követelnek, de nem kérnek a prédikációkból sem. A kompromisszumokból pedig csak azokat fogadják el, amelyek túlmutatnak az egyén érdekein. „Szkeptikus nemzedék?” Ebben az írásban viszonylag sok kérdőjel kunkorodott, bizonyítandó, hogy a szerző is inkább válaszokat keres, mint azokat kínálna. Itt az alcímben szereplő kérdőjel azonban Helmut Schelsky német szociológus tételének szól. Ő ugyanis a „szkeptikus nemzedék” kifejezést történelmi kategóriaként használja, egy bizonyos korszak német ifjúságára. De vajon mikor nem volt a fiatalság szkeptikus? Elviselhette volna-e az ellene forduló mítoszok, istenségek gyűlöletét, amelyeknek a felnőtt társadalom mindig őt vetette oda? Mert a népmese sárkányai fiatal lányokat esznek, Izrael kemény istene is gyermekáldozatokat követel (Izsák), Agamemnon a haragos isteneket békítgeti Iphigénia vérével. Ezt csak a szkepszis tehette elviselhetővé. Es szkeptikus volt a romantika fiatalsága és szkeptikus minden forradalomé, ha nem az lett volna, paradox módon a győzelemben sem hihetett volna. Csak cinikus nem volt, és ez különbség. Minden szkepszise mellett az ifjúság mindenkor alkotott. „Einstein a relativitás- elméletet 26 éves korában alkotta meg, Bohr 28 évesen a róla elnevezett atommodellt, Heisenbert 24 éves fejjel állította fel a kvantummechanikát, a 26 esztendős Dirac nevéhez fűződik az elektron relativisztikus kvantummechanikája. Gell-Mann 24 éves korában építette ki az elemi részecskék legsikeresebb rendszerét, és Landau 19 éves volt, amikor bevezette a modern kvantummechanika egyik legegyetemesebb érvényű fogalmát, a sűrűségmátrixot.” És ezt kiegészíthetnénk művészekkel, Rimbaud-val, aki tizenkilenc esztendősen már föl is hagyott az írással, a fiatal Bartók eredményeivel, az ifjú Picasso forradalmával. Korunk fiataljai pedig tevékeny és hasznos munka után ott ülnek a különböző öntevékeny körökben, és fáradthatatlanul küzdenek kultúrájuk kialakításáért, munkahelyükön lázadoznak, ha kapun belüli „munkanélküliségre” kényszerülnek. És vannak ideáljaik.
