Forrás, 1972 (4. évfolyam, 1-6. szám)

1972 / 5. szám - HAZAI TÜKÖR - Leskó László: Elnökök és vezetési stílusok

a „férj” az ő szövetkezete. Nem is lett a közös útra lépésből semmi. Sunyi protestálás volt. A gátlások sora jellemző afélbátorságra. „Fafejű” — mondta róla valaki a járásnál. —„Még az üzemágak helyes arányait sem tudja kialakítani. A szövetkezet műszaki fel- készültsége csaknem a nullával egyenlő. A vetésforgó összeállításával is baj volt. Őszi rozsot vetni kukorica után — ki hallott már ilyet? Négy-öt növényi kultúra egyszerre hozott termést. Ki győzte volna szedni? Az üzemszervezésről ha hallott is: »„egyik fülén be, a másikon ki.«”

Tanulatlan parasztember volt. De mennyire maradnak meg parasztnak a G. Sándorok?

A téli elnöki tanfolyamon mesélték róla: „G. Sándor az első estén fekete klottgatyát viselt. Ezt akkor láttuk, amikor lefekvéshez készülődtünk a kártyaparti után. Céklavörös lett. Rajta kívül senkin sem volt fekete alsónadrág. Másnap vett magának egy fehéret. Két számmal nagyobb volt a kelleténél, a térdéig ért. Jót röhögtünk rajta . . .” ízetlen jellemzés, de találó. A háta mögött nemegyszer bugrisnak titulálták. Elnöktársak, hasonló gondokkal vertek. De akikben nagyobb volt az asszimilálódási hajlam.

A védőnő még most is felháborodva meséli: „Három éve új házat épített. A csizmáját a szögre akasztotta, félcipőt hordott. De a fürdőszobát lomtárnak használta!”

Közös munkánk eredményei: riportok, tudósítások. Egyszer „anyagfelvétel” közben egy fogatos állított be. G. Sándor csak a fejével intett „sipirc!”-et. Fél év múlva több panaszos levél érkezett a faluból. Egyben megegyeztek. A levelek írói azt is közölték G. Sándorról, hogy a parancsai után nem mulasztja el azt mondani: „Meglegyen, mert különben nadrágon billentelek!” A bukástól való rettegés miatt lett tyrannus. „Felfelé” alázatos maradt. Szinte menekült a „felsőbbség” elől. „Küldjétek őket a Botos tagba, ott biztos nem leszek!”

Erején felül vállalt. Bukásában törvény van. Megmenthettük volna? Azt hiszem — igen. Hagyta volna magát? Azt hiszem— nem. Szégyellt volna brigádvezető, fogatos vagy növénytermesztő lenni abban a gazdaságban, amelyben elnök volt.

„Az életemet nyújtottam nekik tálcán, amikor vállaltam, hogy az elnökük leszek. A nyakamat a két mancsuknak! Itt van, roppantsátok ketté! És nem akartam tudomást venni a szorításukról. Csak akkor voltam kénytelen erre, amikor a hüvelykujjak már kezdték benyomni a gégémet!” — mondta egyszer vérágas szemmel, borközi állapotban. S öntudatlan mozdulattal összefonta ujjait a nyakán.

A második mérleghiányos évük következményei elől „szökött meg”. A kórházba szállítás közben végzett vele a megváltó infarktus.

*

A „sztár”

„Tepsiképú'halvérú'kenetteljes.” így együtt. Nábobi gőg és mezítlábas alázat — ez P. Kálmán. Szája sarkában csecsemőbiggyesztés: lehet a gőg, de az alázat jelzője is.

Nem ég, nem is pislákol. De hogyan is égne a víz? „Lassú víz” - ember. Látványos protestánsra csak egyszer volt képes. Régen — a beszolgáltatások idején. Amikor a felesége a második vasárnap sütött görhönypogácsát, azt mondta: „Ölég volt ebből a nincstelen korunkban!” Bejárta az ország építkezéseit. A személyi igazolványában a földműves bejegyzést ácsra javították a cserekor. A szakképzettség rovatban ez áll most is. A foglalkozásnál: téesz-elnök. Vannak, akik eskü alatt állítják, sírt, amikor megválasztották. Gépek, épületek hiányoztak a gazdálkodás megkezdéséhez. A „lassú víz” összemosta hozzájuk a pénzt, a téglákat. Az öszvér legendás türelme P. Kálmán türelméhez a gyűszűnyi víz és a Balaton viszonylata.

70