Forrás, 1972 (4. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 5. szám - Sárándi József: Két vers
LECSAVART LÁNGGAL SÁRÁNDI JÓZSEF KIRÁNDULÁS A BIZONYTALANBA minden nap kimegyek a vonatok elé és várom hogy sohasem érkezel meg jönnek idegen vonatok leszáll róluk zajongva sok ez együttvéve kevesebb mintha semmivel egyedül maradok az üres megtölti a semmit ketten egységesnek hatnak kinek járok kedvibe? talán a bölcs halaknak Hancúrozott a félsz velem Kenyérparancsa tetőkre űzött Ütésektől kékült életem Csúcsok voltak azok a tetők Igaz makettjei vágyaimnak S vágyaim rajtuk: veszthetők Messze elém húztak a társak Maradtam sorsomra egyedül Biztattak ők és lesajnáltak Kinek nálamnál jobban ment sora Osztályunk terhét hagyta rám Mit érdekelte őt a nép s haza Mint fogyatkozik a bolsevik Hogy e föld nemcsak az én hazám Öklök puhulnak rendre itt Míg avatják az öklök szobrait Vámszedő lett a zsoldos érdek Lecsavart lánggal ég a hit í m
