Forrás, 1972 (4. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 5. szám - Szilágyi Zoltán: Jeremiás, itt és most (vers)
SZILÁGYI ZOLTÁN JEREMIÁS ITT ÉS MOST 1. Mert az utcákon, a köveken fonnyadnak, akik a tengerek tomboló erejét mímelték, de zajt ütni is restek most: kiáltásuk setét madár. 2. Uram, Te láttad erősségeiket, mikor az enyészet még nem verte fel televény sátrait, s láttad reménységükben a reményt. 3. Hamuba huppant tisztességet kutatni kár. Mit tegyen itt az elme tisztasága, vagy a szív, mely űzve űzi dobbanásait? 4. Becsületük tornácain felajzott hímek cincognak maskarásán, tekintetüket mossa a gőg, zászlós- lobogós jajveszékelést teremnek gondjaik. 5. Leroskadtak a fák szégyenükben, gyalázatos fellegek tépik kérgüket. Úton vannak már a nap madarai, csőrükben szomjazó pozdorjavágy. 6. Romlásba tévedt fekete szerelmesem, az élet zsákja tátog érted! romlásba tévedt fekete szerelmesem, az ítélet zsákja tátog érted! 7. Mondám a föld kóróinak: kirekesztett titeket az Úr az ő városából, s örömeiteket lángok nyalják szét. Mondám a földnek: megerősítem virrasztásom! 51
