Forrás, 1972 (4. évfolyam, 1-6. szám)

1972 / 1. szám - Gál István: Látogatások Szabó Dezsőnél

a Közép-Európa fogalom és szó használatát Kelet-Európa helyett. Hosszú fejtegetésbe kezdett. Olyan remek kész tanulmányt vágott ki, hogy az 1921 óta már számtalan cikkében szétszórt gondolatok kristályszerű egységbe álltak össze. Megkértem, írja meg lapomnak. Minthogy azonban a következő hónapokban a lap további sorsa bizonytalanná vált, nem az Apollóban jelent meg fejtegetése, hanem a „Magyarország helye Európában: Kelet-Európa” című röpiratában. Az egész kérdéskomplexumnak ma sincs részletesebb, modernebb magyar kifejtése.

Amikor 1940-ben a Magyar Nemzetben ankétot rendeztem történészek és publicisták hozzászólásaival, Kerényi Károly levelet írt a szerkesztőségnek, Németh Lászlónak vindikálva a kelet-európai kérdés fölvetését. „Szabó Dezső elsőbbsége” c. cikkemben válaszoltam leírva Szabó Dezső számos korábbi idevágó megnyilatkozását. Megint a derék tanár jó tanítványa iránti háláját láttam megnyilvánulni, amikor ezután nem sokkal a könyvnapon sátrához lépve az őt körülvevő fiatalok közül fölismert és magához szólított. Különös hálával köszönte meg kis cikkemet és akkor megjelent legújabb füzetét dedikálta.

Nagy Péter Szabó Dezső-monográfiájában kétségbe vonja, hogy hőse járt volna Angliában, ahogy azt én állítottam. Szabó Dezső valóban többször mesélt nekem részletesen az angol irodalom iránti vonzalmairól. „Beteg a könyvek között” c. önéletrajzi töredékében megírja, hogy Keats és Whitman volt kedvenc angol és amerikai költője, de emleget ő műveiben más neveket is. Németh László a XVIII. századról tervezett, de soha meg nem írt monográfiája vázlataiban nevetségessé akarja tenni, amikor azt írja, hogy Fieldinget nem ismerhette. Pedig a régi, főként a XVII—XVIII. század angol irodalmának, sőt éppen azok rejtett értékeinek egyedülálló akkori ismerője volt. Tudjuk, hogy a Nyugat írói a századforduló georgiánus költőin kívül elsősorban a viktoriánusok, majd a romantikusok felé fordultak. A XVIII. század íróit, sajnos, nem ismerték, és amennyiben beléjük pillantottak, mint Babits Gibbonba, elfordultak tőlük. Szabó Dezső a puritán kor hatalmas szatíráját, Samuel Butler Hudibrasát éppúgy ismerte, mint Sir William Templet, vagy az angol felvilágosodás levélíróit. Hume és Gibbon nagy barátjától, Horace Walpole-tól öt kötet levelezése volt. Gibbon-tanulmányomhoz olvasva meglepődve, sőt megdöbbenve ismertem rá benne Szabó Dezsőnek erre az angol ihletőjére. A kor nagyságait, államférfiakat, írókat, filozófusokat nemcsak hasonló kegyetlenséggel, de nagyon rokon rosszmájúsággal vesézi írásaiban. Swift eltörpül mögötte a maga általános pesszimista nézeteivel az emberiségről. De figyelemreméltó Nagy Péter fölfedezése, hogy ti. Lord Bryce nagy művét az amerikai demokráciáról végigjegyzetelte, valószínűleg abban a párizsi korszakában, amikor a szabadság egész irodalmát végigtanulmányozta.

De voltak egyedülálló felfedezései is. Máig is ő az egyetlen magyar író, aki emlegeti William Langland Piers the Plowman-jét. (Weöres Sándor remek fordításait nyersszövegem alapján készítette.) Látomásának van is nyoma Az elsodort falu egyik jelenetében, amit aztán Mécs László versben is feldolgozott. De ismerte Marlowe-t is, ezt a vele annyira rokon zabolázhatatlan, vérmes lángelmét. A Viktória-kor regényíróit viszont egyáltalán nem tudta elviselni, ahogy ezt a Halálfiai bírálata is visszatükrözi.

Kézzelfogható hatással lehetett rá Carlyle. Nemcsak a francia forradalomról vallott fölfogásával vagy a történelem nagyjainak hőskultuszával, de egész életszemléletével egy olyan magyar nyelvű szöveggyűjtemény, mint az 1910-ben Benedek Marcell fordításában megjelent Munka és Hit c. Carlyle-antológia szó szerint egyező szövegeket tartalmaz az ő életbölcsességével. Ilyen különösen a munka mint az élet célja körüli fejtegetése, a paraszt- és a munkásélet dicsőítése és a hit, a hivés szükségének hang- súlyozása.

42