Forrás, 1972 (4. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 5. szám - Barna Róbert: Dilettánsok (Egyfelvonásos)
STRÉBER: Egy kis gyakorlaton . . . És Te . . .? — bocsásd meg, hogy közbevágok — Mondd, írsz még . . .? Te írtál, nem . . .? Fogadjunk, hogy írsz . . .! Még mindig olyan kis költő képed van ... és megjelentél, mondd . . .? Hol . . .? Mesélj,! Na, mesélj már! KICSI: Sehol . . . STRÉBER: Hát persze . . . persze .. . nehéz manapság . . . bár furcsa ... na ülj le már . . . Csak semmi görcsösség . .. Elengedni az izmokat. . . (Leülnek.) ... Na így már jó . . . Jól emlékszem, mindenki írt. . . és senkivel sehol nem találkoztam . . . Ez meg hogy lehet. . .? Ámbár keveset olvasok . . . istenemre, kevés időm van ... Be szép kis osztály volt. . . KICSI: Szegény Tanár úr . . . Nem megy ki a fejemből . . . Most látom csak, milyen beteg szegény . .. STRÉBER: Betegség, egészség ... Ti mindig hajlamosak vagytok a végletes fogalmazásra ... Na jól van, jól . . . költők, művészek ... A Tanár úr szegény, be kell vallanom, neked, nem beteg, de nem is egészséges . . . Pszichopata ... s ha már az, ki is használja, kiéli a betegség adta lehetőségeket, akár a népvezérek vagy a vallási fanatikusok . . . Számára a betegség nagyszerű állapot. . . Emlékszel, mi volt a kedves mondása . . .? KICSI: Aki egészséges, az gyanús. STRÉBER: És ezt éreztette is velem ... túl egészséges voltam köztetek ... Én nem is tudom, mi ennek az oka . ..? Talán a háború . . . Hogy könnyebb volt átvészelni nekem, ... De Ti túl érzékenyen kerültetek ki belőle ... és O még táplálta ezt. . . KICSI: Igen ... én is azt hiszem, hogy neki köszönhetjük az érzékenységünket . . . STRÉBER: „Sebek, sebek — mondta nekem egyszer — én téptem fel mindig, én téptem fel, mert ez volt az út egymás felé, és az út újra hozzám . . .” Furcsa elmélet ez . .. mindőtökből művészt akart faragni . . . KICSI: Sajnos, ez így volt. . . Egyetlen út szerkesztőtől szerkesztőig, erre biztatott mindig, vinni az álmomat, mint egy mozgó áruda, pardon . . . tessék . . . bocsánat . . . kérem . . . kérem . . . csak tovább . . . tovább . . . (Eljátssza.) Ha itt kieb- rudaltak, ott tovább házalni ... és ücsörögni a frissen enyvezett, a koszos vagy újra festett ajtók előtt, a többi kis csukaszájúval, . . . minek . . .? Az utóbbi időben én is sokat gondolkodom ezen . . . De azért végülis nagyszerű tanár volt. . . STRÉBER: Nekem erről is más a véleményem . . . Egy egész nemzedéket szülni, mint egy méhkirálynő, válogatás nélkül, egy sereg művésznek nevezett sérültet gyártani, mi ez . . .? Hazugság, barátom . . . Mindketten jól tudjuk, hogy annyi lehetőség nincs, annyi tehetség nem létezik, ahányat Ő megfertőzött ezzel az álommal . . . Valljuk be hát férfiasán, hogy dilettáns vállalkozás volt. . . S hogy dilletáns O maga is . . . KICSI: . . . De . .. STRÉBER (nem engedi szóhoz jutni): Csakhogy a hatása alá kerültetek . . . Persze, ti külvárosi kölykök általa emelkedtetek ki a tudatlanságból, ezért istenítitek őt, pedig ha tudnátok, hogy több rosszat tett veletek, mint jót... azt hiszem. (Jelentőségteljes mozdulatot tesz.) Attól kezdve, hogy megjelent, egyetlen delíriumban éltetek, melyben kiszámíthatatlan volt minden cselekedet. Emlékszem, ezer lázas őrültségbe fogtatok bele, és ugyanannyit hagytatok félbe .. . Sajnos, nekünk józan és megbízható emberekre van szükségünk. KICSI: Ki az a nekünk? STRÉBER: Egy ilyen osztály, mint a mienk, lásd be, állandó mérgező anyag a társadalom testében . .. Látod, én őszinte vagyok veled . . . Ámbár, ha megszűnik az a delíri29
