Forrás, 1972 (4. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 5. szám - Barna Róbert: Dilettánsok (Egyfelvonásos)
TANÁR ÚR: Mert írtam neked ... KICSI: De hisz nem tudtam rólad semmit... TANÁR ÚR: Eh, hagyjuk ezt, nem is miattam hívattalak... Pitről és Bibámról már beszéltünk, de mi történt azóta? Mi történt azóta Zubbal? KICSI: Nem tudom. TANÁR ÚR: S hol van Zigi? KICSI: Eltűnt előlem ... TANÁR ÚR: Találkoztál-e Krikkel? KICSI: Nem, fogalmam sincs, hogy hol van ... TANÁR ÚR: Nekem igen . .. igen ... ez oly szörnyű, nem tudom elmondani ... Istenem, hogy mondjam el...? Az egyik éjjel furcsa neszekre ébredtem fel: Jajgatások, nyögések és kiáltások is, s akkor az egyiket megismertem, Krik hangját, aztán Zubét, Zigiét, azt kiáltozták! Segítség, segítség...! Engem hívtak, értem kiáltoztak, és akkor én is kiáltozni kezdtem, és kiabált, jajgatott az egész folyosó, mindenki,... A fiúk, az én tanítványaim itt vannak! Ide hurcolta őket is . . . KICSI : Itt...? TANÁR ÚR: Mind, mind itt vannak a bolondok között... KICSI-. Ezt nem hiszem el ... TANÁR ÚR: Mintegy Pókszörnyeteg, behurcolta őket ide, a bolondokházába, ha végigmennél a folyosón, ha végigmehetnél a szobákon, ezeken a cellákon, megtalálnád őket mind ... KICSh Nem, nem hiszem el, ez nem létezik, Tanár úr, szedd össze magad! TANÁR ÚR: Bekergette, bekebelezte őket... Olyan volt ez, mint egy hajtóvadászat ... Tudod, milyen kevés kell ahhoz, hogy valakire rásüsd, hogy őrült... KICSI: Hiszen ez az őrület. . . őrület, amit mondasz .. . TANÁR ÚR: Az .. . az. De ugye még hiszel nekem .. .? KICSI: Olyan hihetetlen ez az egész ... TANÁR ÚR: És egyre többen vannak és egyre többen lesznek, míg mindenki, aki úgy él, úgy gondolkozik, mint én, míg mindenkit behoz ide. KICSI: De ez nem lehet ilyen egyszerű ... de nem, ez nem lehet! TANÁR ÚR: Ne szólj egy szót se, ne beszélj, nincs sok időnk .. .! Óh Istenem, miért is hívtalak ide? Hisz így a kezében vagy Te is. KICSI: Ugyan, mit akarna tőlem . . .? Mi van bennem, amiért érdemes fáradoznia .. .? Mi köt minket össze? Egy emlék vagy annyi sem. Hogy egy padban ültünk ... Mikor volt az már, . . . hiszen már lassan harminc évesek vagyunk . . . TANÁR ÚR: Azt hiszed, őrült vagyok ...? KICSI: Nem ... nem ... dehogy .. . csak túl izgatott... TANÁR ÚR: De ... de ... te őrültnek nézel, én látom. KICSI (szabadkozva): Én nem tudom, Tanár úr . . . TANÁR ÚR: Higgy nekem! Ugyanaz vagyok, aki az előbb beszélt veled, hidd el, józan ésszel gondolkozom . . . átgondoltam mindent. . . Nagy feladat vár rád! Hiszen csak ezért hívattalak, ezért kellett kockáztatnom az életed ... Nemsokára bejön ide és neked ...(Nagyon n eheze n ej ti ki.) Neki kell ugranod! Neki! Nincs más lehetőség . . . KICSh Mit mondasz, Tanár úr? TANÁR ÚR: Mindent átgondoltam, fiam . . . Neki kell ugranod, teljes erődből! Neki, a torkának ... És szorítsd!!! Szorítsd !!! (Egészen beleéli magát.) . . . Úgy, hogy egy hang se jöhessen ki a torkán . . . KICSI: Megőrültél, Tanár úr! (Hátrál a fiú.) 27
