Forrás, 1972 (4. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 1. szám - Veres Péter: Kiadatlan jegyzetek
VERES PÉTER Kiadatlan jegyzetek „Gouvernementális” észleletek Milyen szép és nagy dolog, ha egy országnak olyan államférfiái vannak, akik felül tudnak emelkedni azon, hogy szereti-e, vagy gyűlöli-e őket a nép. Mert mivel a nép elég nagy része minden uralmat gyűlöl, nagyon sok vezető csak odáig jut el, hogy: gyűlölnek engem? — hát jó, az ördög vigye őket, pusztuljanak el mind! De nem pusztulnak el mind, mert hiába öli meg, vagy halatja éhen az ellenségeit, mindig azok szaporodnak, éspedig olyan vagy nagyobb arányban, amilyen arányban pusztítani akarja őket. Végül is, mindenki ellenségévé válik, még a neki szolgáló, hízelgő, hazug preto- riánusok is, mert hiszen azok nem őt, hanem a hatalmat szeretik, s olyan mindegy nekik, hogy ki részelteti benne őket. Csak az a csodálatos, hogy ez történelmi közhely, és mégse tanulnak belőle némely politikusok. Persze nem lehet rajta változtatni: aki szeretettel nem tud az emberek feletti hatalomhoz jutni, az gyűlöletkeltéssel és erőszakkal is hiába próbálkozik. Lásd Hitlert és társait! * A régi időkben vagy a papságban, vagy a hadseregben nyílt út a hatalom felé. A reformáció és ellenreformáció idején, amikor a népmozgalmak vallási jelleg alatt forrtak, az egyház szívta fel a politikai tehetségeket (Luther, Kálvin, Knox, a másik oldalon a jezsuiták, Mazarin, Richelieu stb. stb.) és jaj voit az Erasmusoknak, akik csak a szellem és a lélek emberei akartak lenni. Máskor és máshol, Perzsiában, a császári Rómában, Bizáncban, a szultánoknál stb. a katonaságon keresztül vezetett az út. A görög demokráciákban, a köztársasági Rómában és a modern liberális államokban pedig a jogászkodás, a rétori hivatás — szórok, publicista — általában a tribun-ság vonzotta magához a politikai ösztönű tehetségeket. Legújabban pedig már a munkásmozgalom, a szakszervezeti és pártszervezeti vezérkedés is. [gy kerültek polgári, sőt úri származású emberek a munkásszervezetek élére, s még a forradalmak vezérkarába is. * Én naív és gyermeteg autodidakta, milyen sokáig hittem, hogy a konzervatívok és a reakciósok azért azok, mert nem ismerik az „Igazságot”. Ma már tudom, hogy — eltekintve a reménytelenül butáktól, akiket inkább csak osztályösztönük és uralmi ösztönük vezet, mint az értelem — éppen ezért azok: mert ismerik. Mert csak azok tudnak könyörtelenek és kegyetlenek lenni a néphez, akik tudják, hogy nincs igazuk, és nem is lesz soha. Ezek uralkodnak, akár erőszakkal is, mert uralkodni jobb, mint engedelmeskedni. * Minden nagy mozgalmat, ha megérlelődött az idők méhében és a népek életsorsában és életérzésében, forradalmárok, gondolkodók, próféták vagy alkotó emberek indítanak el. Aztán ha a mozgalom már hatalomra jutott, vagy legalább is intézménnyé 35
