Forrás, 1972 (4. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 4. szám - HORIZONT - Goór Imre: Kolozsvári képzőművészek
gatóriummal, a Pokollal és a Nap felé címen ismerttel. És nem fejezhetném be (ha a terjedelem nem korlátozná írásomat) az irodalmi ihletésű művekkel: az Ady-szülőházzal s a Petőfi körtefájával ..vagy a Nagy Élmény színhelyén szerzett benyomásokból született, műfaji s szellemi rokonvonásokat mutató kínai tavak egyes dúcaival ... A 65 éves Gy. Szabó Béla életéről és művészetéről nagyon sokan írtak. Egyik jó barátom percek alatt néhány kilónyi folyóiratot, katalógust, napi-, s hetilapot tett az asztalra, hogy életrajzi s egyéb adatokkal segítségemre legyen. Amikor beleolvastam az írásokba, a legfeltűnőbb az volt, hogy szinte kivétel nélkül tudni lehetett, mely időben íródtak: a kor gyengéi sokkal inkább nyomot hagytak rajtuk, mint az alkotó harmincöt év alatt született művein. A művész változatos, történelmi illatozású csokrot válogathatna közülük a kalapja mellé. Mégis, talán a távolság, talán a szomszédok közt csak oly későn kezdődött szűkszavú szellemi híradás okából Magyarországon a képzőművészetet szerető közönség oly keveset tud még Gy. Szabó Béláról. Pedig biztosan megértené, nagyra becsülné, és nem felejtené el. ________FESZT LÁSZLÓ a legfiatalabb a három művész közül. Érkezésem előtt pár nappal még svájci kiállításának megnyitásán volt jelen. Az 1930-ban született grafikus munkái 1955 óta mintegy huszonöt külföldi román képzőművészeti tárlaton szerepeltek. A kiállítás színhelyei közt Varsó, Peking, Buenos-Aires, Bécs, Moszkva, New York, Pádua, Düsseldorf, Milánó ... (hogy csak a távolabb esőket említsük). 1967 óta tíz nemzetközi bemutatón láthatták a Feszt-grafikákat. Örömmel gondol vissza ezek között a Joan Miró patronálásával Barcelonában rendezett rajz-biennáléra. A kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Akadémia grafikai tanszékének tanára. 1970-ben Budapesten is volt önálló kiállítása. Pályáján sokáig foglalkozott illusztrációs grafikával is; de — mint mondja — egy japán tárlaton rádöbbent, hogy az önálló mű mennyivel maga- sabbrendű. Azóta nagy utat járt be tartalmi, technikai téren. Az egyszerű tollrajztól, a linóleummetszeten és rézkarcon át a bonyolult variációs eljárások technikájának sokféle világát megismerte (mez- zotinto, rézkarc, domborítás, poligráfia). A magas- és mélynyomás eszközeinek használatában egyaránt otthonosan mozog; különös figyelmet érdemelnek a collage-technikával készült és domborítással variált színes lapjai. Műveit lapozva először a nagy uralkodó formák és azoknak legtöbbször visszafogott színhangja tűnik fel. A tiszta értelem szól hozzánk jól választott hangerővel és hangsúllyal. Aztán a részletek (olykor a nagy formákat is betöltők) gazdag él- ményanyagszőttese köti le tekintetünket: magyar és román erdélyi népművészeti motívumok dekoratív világa. Absztrakt és folklór találkozik Feszt alkotásaiban egy dekoratívon túli dekorativitás- ban. Ez utóbbi főszólamként zeng a másik kettő mellett. Az egyes kompozíciók megértése nem annyira bonyolult, mint azt első pillanatban gondolná az ember. Ahogyan az újabb kor táblaképfestészetében sokkal inkább indulhat útjára a leolvasó szem a képek széléhez közeli foltok ritmusát követve a bonyolult színtalálkozásokig, úgy a tárgyalt Feszt-művek is több oldalról — hogy az előbbi hasonlatnál maradjak —, több szólamon át közelíthetők meg. A művész a felvetett, első látszatra színben, formában egymástól eltérő síkokat a rokonformáknak más szinten való alkalmazása által rímként csengeti össze; és másik fogódzóként a népművészeti elemek egyszerűségéhez nemesen illeszkedő ritmussal segíti a harmóniára találást. Ritkán bár, de jól belefér a közvetlenebb társadalmi mondanivaló a feszti keretbe. Legszebb ilyen kompozícióin gyakran frízek szalagjai zárják le azt a síkot, amelynek gyújtó- vagy aranymetszési pontjában a fő mondanivaló szimbóluma agitál, míg a frízeken a művészi képzelet hímzésmintaszerű — olykor domborított — formákkal járja körül az alaptémát ízléssel, sohasem hangoskodva (mint az hasonló esetben gyakori gyengéje más alkotásoknak), hanem a meggyőződés és a meggyőzés hangján szólva. így eléri, hogy nagyobb a mű hatása és a művészet sem sínyli meg a tematikai indítást. Feszt László művészetének társadalmi jelentőségét jelenti az 1968-ban elnyert Kulturális Érdemrend, amit a színvonalat elismerő Képző- művészeti Szövetségi Díj követett 1970-ben; s a párt megalakulásának 50. évfordulója alkalmából kiadott Grafikai Díj 1971-ben. A művész munkássága láttán sokan vitatkoznak az új és a hagyományos művészet létjogosultságáról ; pedig éppen az ő munkássága bizonyítja, hogy a kettő nem áll oly mereven egymással szemben, mint azt a két tábor szélsőséges hangnokai mondják. A kor problémáival s a hagyományokkal olykor archaizálón, népi maszkok, edénydíszítő elemek, varrottasok szellemének közvetítésével is jól együtt élhet a művész domborítva, ragasztva, maratva, metszve vagy dekoratív formákba festve a HARMÓNIÁT. 54