Forrás, 1972 (4. évfolyam, 1-6. szám)

1972 / 4. szám - HORIZONT - Goór Imre: Kolozsvári képzőművészek

GY. SZABÓ BÉLA

Romániában, ahol köztéri szobrai állnak, de Magyarországon is volt kiállítása 1971-ben a Nemzeti Galériában.

Kedélye, munkakedve és munkabírása hatalmas. Ott-tartózkodáscm idején egy három-négy mázsás fatömbbel birkózott. Most egy — azóta már biztosan szoborba éledt — pásztort látnék a helyén.

munkássága az az érték, amely helyéről könnyen kiemelhető s a világban bárhol, nagyobb akadály nélkül bemutatható, hiszen a grafikai lapok szállítása, kiállítása egyszerűbb, mint a képzőművészet egyéb ágazatainak terjedelmes darabjaié, s amely művekről Kolozsvárott vagy Bukarestben lényegében ugyanaz mondható, ami Pekingben, Brüsszelben vagy Brazíliában, mert a véleményeket meghatározza az alkotások tartalmi, formai-technikai magasrendűsége és minden más grafikai eredménytől való különbözősége.

Ez magyarázza és indokolja, hogy a művész munkái az első 1934. évi kolozsvári bemutatkozás óta több mint kétszázötven kiállításon voltak láthatók: a Románia városaiban rendezett tárlatokon kívül Lugano, Peking, Liége, Brüsszel, Tokió, Antwerpen, Riga, Brazília, Genova, Szófia, Portland, Bécs, Ferrara, Varsó, Brugge bemutatóin és a hazánkban Budapesttől Debrecenen át Kiskunfélegyházáig húzódó kiállítás-sorozaton.

Több kolozsvári s egyéb tárlaton szerepelt műveiből, önarcképeiből mintegy negyedszázada alakult ki bennem Gy. Szabó Béla művész-ember- arca. A személyes találkozás most megerősítette a művekből szóló alkotót. (A legfigyelmesebb elemzés is csak az alkotói dőszakbani művészi világról tudósíthat, s ezáltal bizonyos merevséget nem nélkülözhet: a pillanatba vagy időszakba kényszerített lélekről szóló híradásét, ami a figura megjelenésével, mozdulataival, szavaival élővé válik, szükségtelen elméletieskedéssé rombolja a következtetéseket.) A küzdelmes élet, a szerénység, az erkölcsi magatartás tisztasága és az egyszerűség olvasható arcáról, mozdulataiból, beszédéből.

A grafikai lapok forgatása közben tett megjegyzése: ,, . . . amikor dolgozom,színben látok” másnak az ajkáról a megvalósítatlanság keserűségét jelenthette volna; de abban a helyiségben, amelynek falát ragyogó s kiélezett összhangokat megszólaltató pasztellképek borítják'! A fametszetek lapjainak fekete-fehérje hozzám is színben szól. Mi lehet ennek a titka! Sok — tónusaiban hiteles — szénrajz, ceruzarajz vagy egyszínű tanulmány kelti a színesség illúzióját. Gy. Szabó a vonalat oly ördöngősen uralja, hogy a formák helyes árnyalati értékétáltala mondatja el.

A mester belső hamvassága, játékossága, ötlet- gazdagsága és érzelmi telítettsége bőven gyümölcsözik azokon a lapokon és rajzokon, amelyeknek élményanyaga közvetlen hazájától távoli tájakhoz kötődik. Ennek példájaként említhető az 1937— 1939-ig készült huszonnyolc tusrajz, amely ,,Bugac alatt, Szánk nagyközség környékén ... a homokbuckás, vadvizes táj”-on készült s a szerző kiadásában 1941-ben „HOMOKVILÁG” címen Kolozsvárott jelent meg. Különösen jelentősek e kötetben azok a rajzok, amelyeken a tárgyi elemek egy-egy bucka, fűcsomó, talajvíztócsa vagy kerítés vonalrajzára korlátozódnak. De szólhatnánk az 1939-ben kiadott Barangolókönyvről,

52