Forrás, 1972 (4. évfolyam, 1-6. szám)

1972 / 3. szám - JEGYZET - Márkus István: Gondolatok a folyóirat-olvasóban

és egymásra következési séma következetesebben dialektikus, materialista túlhaladásához vezet, odaát a polgári társadalomtudósok nem egy jelentős iskolája éppen mostanában ismeri fel a technikai, a gazdasági szervezet, a termelőmód alapvető fontosságát az egymásra következő társadalmi formációk megértése tekintetében is, az általános fejlődéselmélet szempontjából is. Ellenkező irányzatok is támadnak jelentékeny filozófiai bázissal — a filozófia e tekintetben arra használtatik, hogy az egyszerű, tényszerű megközelítés és a józan megértés természetes materializmusát a fogalomrendszer körmönfont kifordításával eltüntesse, s a már vitathatatlan tényeket is az idealista világkép támasztékává magyarázza át. A küzdelem a történelem és a mindenkori társadalmi viszonyok, a változás és fejlődés materiális és eszmei értelmezése közt, nemcsak a nagy politikai táborok közt folyik, de a fejlett kapitalista országok tudományos életén belül is, irányzatok, iskolák, tudósok között.

3

Mi lehet a magyarázata annak, hogy a társadalomtudományi kutatás az utóbbi évtizedben világszerte fellendült!

Ha csupán azt mondjuk, hogy az iparilag fejlett országokban több pénz, idő, emberi energia jut már erre, mint korábban — igazat mondunk, de a jelenség felszínén maradunk. Miért erre fordítják a pénzt és az energiát!

Valamivel mélyebben tapogatózik az a magyarázat, amely a társadalomtudományi megismerő tevékenység nekirugaszkodását az oktatási rendszerek gyors bővülésével, az egyetemi-főiskolai hálózat rohamos terjeszkedésével hozza kapcsolatba.

A tudományos munka arányainak megváltozása — ezen belül társadalomtudományoké is —a társadalmi munkamegosztás új lehetőségeivel, a fejlett ipari társadalmak munkaszervezetének egyfajta átalakulásával vagy „átszíneződésével” függ össze. Azzal, hogy létrejön és gyorsan bővül az emberi tevékenység „negyedik szektora” (a mezőgazdaság az első, az ipar és forgalom a második, a szolgáltatások szférája a harmadik). Arról a negyedik szektorról van szó, amely a társadalom szellemi energiáinak fejlesztése szolgálatában áll: a kutatás, a tervezés és a kapcsolatos magas szintű oktatás egyre változatosabb tevékenységeit öleli fel.

De még ez sem magyarázat. Mi az oka annak, hogy a tudományos munka, a rendszeres, módszeres megismerő tevékenység ekkora szerephez jut a társadalom anyagi és szervezeti fejlődésének meghatározott fokán, mind szocialista, mind pedig kapitalista viszonyok között! Mi az oka különösen annak, hogy nem egyedül a termeléshez szorosan kapcsolódó technikai tudományok és természet- tudományok lendülnek fel, hanem a társadalomtudományok is, és azok között sem kizárólag a gazdaságtan, hanem az embertudományok annyi más ágazata is, az őstörténettől a nyelvészetig!

Azt gondoljuk, sok és sokféle oka van ennek. Hadd tapogatózzunk csak egy-két irányban.

,,A tudás: hatalom” — mondották a régiek, s ez az ősi tétel sosem volt annyira igaz mint napjainkban

Mindenekelőtt arról van szó, hogy a társadalom — a gazdasági fejlettségnek a 20. század második felére elért fokán — olyan bonyolult óriás szervezetté vált, amelyet sehol sem lehet már hagyományos módon tapasztalati ismeretekkel kormányozni. Ma már nincs állam, amely ne kényszerülne arra, hogy —áttekintve külső és belső létfeltételeit és fejlődési-fejlesztési adottságait — ne igyekezzék több-kevesebb tervszerűséggel igazodni az adott és várható viszonyokhoz. Maga a szorosan vett gazdasági élet, az ezerforrású, bonyolult termékek előállításának módjától, a csere, a fcrgalom, az elosztás rendszeréig annyira bonyolulttá vált, hogy eligazodni benne a számszerűségek, folyamatok, összefüggések, tendenciák pontos számbavétele, tehát tudományos megismerése nélkül lehetetlen.

A földkerekség ellentétes, egymással szembenálló társadalmi rendszerekre tagozódik, valamennyi állam egyik vagy a másik rendszer hordozója és megtestesítője. Világunkat a kölcsönös függés szálai szövik át, a két világrendszer egymás melletti léte, versengése, küzdelme folytán is, de a világgazdaság hálózata által is. A „harmadik világ” országai is vagy ide, vagy oda tartoznak— gyakran kétfelé is kapcsolódnak szálaik — s maga ez a napról napra fontosabb „harmadik világ” ugyancsak a világméretű küzdelem terepe. Megteheti-e bármelyik jelentős hatalom, hogy ne foglalkozzék ellenfelei, valóságos és potenciális szövetségesei megismerésével! Elemi politikai érdekből is ered a fejlett országok tudományos köreinek eleven érdeklődése a kevésbé iparosodó földrészek társadalmi viszonyai iránt, a törzsi társadalmak és a parasztszervezetű, paraszttalapzatú ázsiai és latinamerikai társadalmak intenzív vizsgálata. A formációelmélet — a társadalmi fejlődés általános teóriája — maga is az érdeklődés homlokterébe került, és nemcsak azért, mert roppant tömegű, összehasonlításra és rendszerezésre alkalmas ismeretanyag halmozódott fel, s ez új nekirugaszkodásra serkenti a tudós elméket. Hanem azért is, mert a társadalomfejlődés általános elmélete közvetlen segítséget nyújt a mai világtársadalom, különösen az ipar előtti állapotban élő népek létformáinak és alakulási tendenciáinak megértéséhez; olyan ismeretet ígér tehát, amely politikailag nélkülözhetetlen.

íme egy-két ok azok közül, amelyek a társadalomtudományok fellendüléséhez vezettek a 20. század közepétől. Hozzátehetjük még: a tudományok fejlődésének van belső logikája, öntörvénye is: a megismerés — bármilyen külső ok teszi eredetileg szükségessé —, ha egyszer megindul, megállíthatatlan folyamat. Kitermeli a megismerő ember, a tudós típusát is, azt az embertípust, aki már erre adja magát, s aki — bizonyos mértékig —függetlenedni tud azoktól a más érdekektől is, amelyek a megismerő tevékenységet külsőleg befolyásolnák.

89