Forrás, 1972 (4. évfolyam, 1-6. szám)

1972 / 3. szám - HAZAI TÜKÖR - Szekulity Péter - D. Varga Márta: Kis magyar időgép

a megvadult bikát szarvánál fogva vágta földhöz. Egy nyolc gyermekes embert taposott volna meg a bika.

— Mit tud még?

— Tamás ükapámról? Dolgos ember volt, nagyon dolgos. Jóízűket nevetett, s ilyenkor szemei ragyogtak, akár a gyémánt. Tudom a nótáját is: Arra alá faragnak az ácsok. Öregapám nótája meg így szólt: Én megyek jobbra, hűtlen babám, te meg elmégy balra. Öregapám hamar elözvegyült, feleségét elvitte a spanyol, édesanyám gondviselő nélkül maradt, öregapám nevelte, ahogy tudta. Öreganyám 90 éves korában szemüveg nélkül befűzte a tűbe a cérnát. Egyszer felállt a székre, hogy majd megigazítja a függönyt, leszédült, eltörött a karja, három hétig feküdt, tüdőgyulladást kapott. Az vitte el. A halottkém nem akarta elhinni, hogy megvan mind a 32 foga.

— Az évszámokat nem mondja?

— Ami nekem fontos? 1906-ban születtet apám, 1912-ben született anyám, 1928- ban a bátyám, 1931-ben én. 1938-ban elárverezték a házunkat, 1942-ben behívták apámat katonának, és másnap ki vitték a frontra. 1945. január 1-én megszűnt a cselédéletünk. 1952-ben behívtak katonának, előtte való héten nősültem. 1953-ban született a nagyobbik, 1954-ben a kisebbik fiam. 1961-ben beléptem a tsz-be, 1968-ban megvettem ezt az öreg házat, kipofoztam, sátortetőt raktam rá, és tavaly megfordultam külföldön. Elég ennyi?

— Köszönjük.

— Nincs mit. Szívesen.

•K

Levéltöredék:

,, . .. Beköltöztünk. Este a gyerekeket az ajtófélfához parancsoltam, és míniumfes- tékkel jelöltem meg a magasságukat. Ezt majd minden évben megcsináljuk. Az asszony bepörgött, de én azt mondom, az ajtófélfán a jeleket a gyerekek életük végéig emlegetik.-’

*

Részlet.

A kalauz kíváncsi, az utas egykedvű.

— Ütötték? — kérdezi a kalauz.

— Ütöttek — mondja az utas.

— Rendesen?

— Rendesen.

— És közben mondtak valamit?

— Büdös paraszt. Nem akarod a jót? Nesze, nesze.

— Ezzel kapcsolatos a bocsánatkérés?

— Ezzel. Bementem és bocsánatot kértem tőlük.

— Úgy értsem, hogy maga?

— Én — mondja az utas.

— Kettőnk közül most melyik a bolond? Én vagy maga? —kérdezi a kalauz.

A vonat megáll. Cece. Iparkodjunk, kérem.

(Nagyon rövid részlet a Magyarország felfedezése sorozat egyik készülő kötetéből.)

*

Monológ:

— Látják a falon ezeket a régi tányérokat? Ezek nekem a legkedvesebbek. Édesanyám hagyta rám, rá meg az ő édesanyja, Sütő Erzsébet. Blaska Istvánná, született Sütő Erzsébet. Én még egészen kicsike kislány voltam, az öreganyám meg nagyon öreg asszony. Hazajött a piacról és panaszkodott: fájnak a lábai, kifáradt. Ezt a díszes ciframellényt édesapám hozta Szerbiából. Zsinóros nadrágot varrattunk hozzá, az

71