Forrás, 1972 (4. évfolyam, 1-6. szám)

1972 / 3. szám - HAZAI TÜKÖR - Varga Mihály: Éjszakai utazás

VARGA MIHÁLY

Éjszakai utazás

Lézengők. Vonathoz siető utasok, csípős levegő beáramlása a nyitott ajtókon. Langyos lötty a fröccs, táblából az unalom.

Kivilágított fülkét keresek, ablakhoz ülök. Feneketlen gödör az éjszaka.

Jönnek, mennek, hangoskodnak körülöttem.

Idegesít a lárma, ajtócsapkodás.

Olvasni próbálok. „Jövőnk az Univerzum”. Kvantummechanika, relativitáselmélet, táguló világegyetem. Százszor, ezerszer,tán milliószor messzebbre látunk, mint apáink, nagyapáink?

Az éjszakai vonaton tíz, húsz évvel ezelőtt is ilyen tompa, ilyen barnamély volt az unalom?

Csak a felszín változatos. A zaj, kavargás, idétlen nevetgélés hámrétege alatt bambán bámul az egykedvűség.

Az agysejtek vitaminhiánya. Ha néhol tétován mozdulni készül, tavaszi fáradtságú, vérszegény a gondolat.

*

Négy nagyon fiatal lány — tizenöt éveseknek látszanak — tele nevetéssel. Dolgozók? Egy nő le- s föl járkál sörösüvegekkel. Szemben fekete hajú asszony ásít. A száján besétál az álmosan-lusta éjszaka. Amott két lányt szorongat három fiú. A visítás olyankor a legnagyobb, ha a lányok combját csapkodják nyitott tenyérrel.

*

(Kukoricafosztás. Csillagokig felszálló nevetés. Szakáll Jóska bácsi mesél. Nagy hóban — derékig süppedtek bele — cipelték a géppuskát a zöldkukoricában, ketten egy ezredet szétszórtak. Köpések a döngölt sárpadlóra, kártyalapok zsíros hátlapjain megtörik a nyolcas lámpa fénye, kint kutyaugatás. Apám fagyos szalonnát hoz le a padlásról. A kemencepadkán egy aprócska, szeplős parasztgyerek ébren álmodik várt csodákról.)

*

— Ilyen későn utazik?

— Tízig dolgozom.

— Gyárban?

— Ott.

— Mindig délutános?

— Az.

— Jó így?

— Nem is tudom . .. Nem kell felkelni reggel. Az a jó benne.

Nézem az arcát, haját, mozdulatait. Ápolt, értelmes, kicsit rokonszenves is. Szemben velünk, csak néz ránk mérgesen egy másik lány.

— A barátnője?

— Nővérem.

— Mindig ilyen mérges?

— Nem mérges az . .. csak . ..

— Csak ...

60